KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Oké, spanyolok

Bende Monika

 

És jönnek az öntudatos, bájos Brusten özvegyek, a Brusten & Brustent zengi Beethoven és Schiller örömódája, a Brusten fiúk a cég saját halottai. Mire a történet végeit ér, kiderül, hogy nem is olyan rossz film az Oké, spanyolok! („Új spanyolok” az eredeti cím, a Franco utáni modernizálódás, a nyugat-európai módit követő új életforma kétséges gyönyöreire célozva.)

Kezdetben vala egy kis biztosítótársaság, a maga manufakturális eszközeivel, komótos tempójával, de temperamentumos alkalmazottaival. Aztán bekebelezi őket a Brusten & Brusten, az amerikai szupercsoda. S miközben a „nagy fehér atya” a civilizáció minden kellékével ellátja a „barbár” spanyolokat, a galamblelkű amatőrökből rámenős és fegyelmezett profikat faragnak. Békésen átsegítik őket a kezdetleges kapitalizmusból a monopolkapitalizmusba; a fusizó-kényelmes-hobbys létből a könyörtelen hajszába, és tovább… jobblétre.

Nem is olyan rossz film; készítőinek futja eredeti ötletekre (kellemes meglepetés a hagyományos vígjátéki indítás után), tehetséges színészekre (José Sacristán a Pantaleón és a hölgyvendégekben is láthatjuk), tempós fotografálásra. Az igazán jótól „mindössze” az választja el, hogy a film mindvégig annyi marad, amennyi a történet maga. Márpedig a világ minden valamire való filmje többről szól, mint amennyit elmesél.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/02 41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7985