KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mégis meglátod az eget

Barabás Judit

 

A szovjet alkotók filmjük elején közlik szándékukat: egy repülőtisztnek kívánnak emléket állítani. Idilli képet kapunk derűs és emberséges katonákról, akik hozzásegítik a kalandvágyó ifjú hőst élete álmának teljesüléséhez: repülhet. A szelíden csordogáló idillt és lírát a háború ténye ritkán szakítja meg, akkor is csupán néhány pirotechnikai trükk erejéig. A realista ábrázolás igénye a figurákból is hiányzik: mindenki makulátlan, a szereplők gyakorlatilag felcserélhetők egymással. A dialógok még inkább alátámasztják a jellemek sematikus voltát.

Bármennyire tiszteletreméltóak is a hősiesség, bátorság fogalmai, tankönyvi illusztráció szinten megjelenítve pusztán rezignációt váltanak ki a nézőből, meg egy kellemetlen érzést: mintha ezt a filmet már többször látta volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7737