KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Őrült napok

Loránd Gábor

 

Mintha kissé megkergültek volna az NSZK-ból szabadságra hazatért jugoszláv vendégmunkások. Isznak, kártyáznak, autójukon parádéznak, esztelen fogadásokat kötnek, régi ellentétek parazsát szítják, még ölnek is. Nikola Babić intő példázatnak szánt története arról igyekszik meggyőzni a nézőt, hogy az idegen földön szerzett élmények: a magány, a kiszolgáltatottság, a naphosszat tartó robot elvadítják, tönkreteszik a hajdan vidám, egyszerű falusiakat. Pénzük van, de valahogy mind kivetkőznek régi önmagukból. Csak a tragédiák figyelmeztetik őket: valami nincs rendben.

Készséggel elfogadjuk, hogy kegyetlenek a vendégmunkáslét törvényei, hisz olvashattunk szavahihető krónikásokat: Böllt, Lenzet, Max von der Grünt, vagy külföldet járva, magunk is láthattuk a diszkrimináció ugyancsak konkrét megnyilvánulásait. Ez a film viszont nem tud hiteles kapcsolatot teremteni a két pólus, a külföld és a szülőföld között. Mértéktelen kocsmai ivászatok és egy puskalövéssel végződő egyéni bosszú képei peregnek előttünk, csak a bánatos arák és hitvesek panaszából sejthetjük meg, honnan fúj valójában a szél. A vendégmunkás-barakkok felől. De ezt legfeljebb csak becsületszóra hisszük el ennek a hosszadalmas üresjáratokkal elnehezített műnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7311