KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Újra szól a hatlövetű

Ardai Zoltán

Százegy éve, hogy nincs miért tartani a Clanton-bandától. Hisz jól tudjuk: O. K. Corralnél végeztek velük az Earpök és Doc Holliday. De huszonöt éves már az esetről készült Sturges-western is, amelyben a mitikus vadnyugati famíliák küzdelme elhalványul Holliday melodrámája mellett: az ő „árnyaltan” vérmes filmbeli alakja, megtámogatva a belső felvételek kivételes hangulati erejével, sokkal hatásosabban hamis, mint a realisztikusabbra „vett” figura, Wyatt Earp bíróé, aki csupán „derék amerikai fegyverforgató”-mivoltával s néhány kihívóan szentimentális jelenettel szeretné elnyerni a néző méltánylását. A bíró forgolódása a rend és a barbárság, törvény és magánerkölcs ütközései közt még korabeli western-újdonságot sem tartogat, s a leszámolás a marhakarámnál ezért (is) csak a szokásos: bármeddig húzódik, kurtán-furcsán ér véget. Megvannak a halottak, haza lehet menni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/03 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7164