KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tizenkét hónap

Lajta Gábor

Orosz meséből készült japán rajzfilm, amely nem igazán oroszos, de nem is japános. Persze nem kellene valamilyen nemzeti jelleget számon kérnünk rajta, ha önmagában is erőteljes, eredeti alkotás volna. De ahogyan egyes japán nők európaivá operáltatják szemüket, úgy próbálnak egyes japán filmek is asszimilálódni a nemzetközi rajzfilmgyártás sematikus hagyományaihoz. Így az orosz környezet felületesen jelzett; a figurák és a háttér sokszor elválnak egymástól – a táj sokkal realisztikusabban megrajzolt, mint az emberi alakok. (Ez egyébként a rajzfilmek gyakori betegsége – a háttérrajzoló általában más, mint a figurák tervezője.) Pedig az alakok szellemesebb és gazdagabb jellemzése elevenebbé tehetné a szomorkás mesét, a szegény árva, gonosz mostoha, akaratos királykisasszony és a hónap igazságosztó szellemeinek történetét, melyben tanulságul az évszakok változásának törvénye-hatalma szolgál.

Egyébként tagadhatatlan, hogy az évszakok viharos kavarodása grafikailag szépen megoldott, a téli táj egészen hátborzongatóvá válik időnként. Hokuszai, a nagy japán mester csodálatos Fuji-látképei jutottak eszembe – a Fujiyama világa esőben, hóban, viharban, az ott élő emberekkel, állatokkal –, e leheletfinom tónusú és éles vonalú fametszetek akár egy elképzelt rajzfilm fázisai lehetnének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/05 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7108