KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A navigátor

Koltai Ágnes

Ez nem Buster Keaton és az ő csodahajója, csak egy ausztrál–új-zélandi misztikus kalandocska. Vincent Ward filmje négy esztendővel ezelőtt készült, Ausztráliában megnyerte az összes lehetséges filmdíjat, s sikerrel járt meg néhány európai fesztivált is. Ez a legtöbb, amit elmondhatunk róla; no meg azt, hogy messze már az ausztrál új hullám dicsősége. Hollywood elszippantotta a legtehetségesebb alkotókat, s lassacskán már csak a jó memóriájú filmtörténészek emlékeznek az ausztrál mozi egyszeri virágzására.

Hollywood egyébként Vincent Wardot is „megvette”, középkori Odisszeiája meghozta számára a filmipar legfontosabb elismerését: jegyzik az amerikai filmtőzsdén.

Ward egy – sci-fi mércével mérve – nehézkes történettel verekedte fel magát az ismeretlenségből. Dühöng a pestisjárvány nem sokkal a százéves háború után; egy kis kelta falu lakói sajátos ötlettel szeretnék elűzni a fekete halált: egy gyermek eszelős látomásának engedve felkerekednek, hogy kitűzzék a maguk eszkábálta keresztet a több mérföldnyi járásra fekvő katedrális csúcsára. A szent erő és az akarat minden pokoli kínt legyőz, még a kegyetlen időt és a történelmet is. Hőseink a kereszttel a mai Új-Zélandban bukkannak fel. Kis híján elüti őket egy eszeveszetten robogó kamion. Hiába, ez a hitehagyott modern világ semmit sem tisztel.

Ha már misztikum, csoda és megannyi filmtrükk: megnéztem volna a keresztre feszített kamiont.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/12 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=619