KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kötéltánc

Nóvé Béla

 

Clint Easrwood szikáran jellegtelen amerikai moziarca ezúttal a New Orleans-i kuplerájok lokálfényeiben villan elénk, lét és nemlét kriminál-pszichológiai rejtélyeivel bajlódva, detektívként veti magát egy szajhákra szakosodott, aberrált fojtogató nyomába. Ezenközben, afféle terepgyakorlatként – és ez volna a film rafinált dramaturgiai fortélya! – maga is sorra kipróbálja a különleges kéjekben ugyancsak gyakorlott hölgyeket, akikből utóbb, hogy, hogy nem, rendre nyakonszorított áldozat lesz. Kéj és gyilok, aberráció és tisztes középszer eképpen találkozik a pornókrimik, krimipornók mind szaporább zsánerének szabványai szerint, miközben a háttérben egy gyengéd polgári szomorújáték is kibontakozik: a derék jó detektív ugyanis férfi létére maga neveli két szöszke leányát, kiket a mama, új férfira találva odahagyott (naná, hogy a gyilkos démoni árnya utóbb rávetül e két bájos kis pofikára is!).

A legtöbb krimi – akár a pszichiátria – rendre megválaszolatlanul hagyja azt az alapkérdést, hogy voltaképp mi számít „normálisnak”, az emberi élet helyreállítandó etalonjának. Ha a világ rendje a kávéjukat hörpölő, megfáradt hekusok bölcsködése lenne – inkább nem kérek belőle.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4373