KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Stigmata

Hungler Tímea

 

A bájos Patricia Arquette, a pittsburghi fodrászlány egyre furcsábban viselkedik. Először majdnem belefullad a saját kádjába, majd – nagy elődeihez hasonlóan (Assisi Szent Ferenc, Padre Pio) – megjelennek rajta Krisztus sebei: a korbácsütésektől kezdve a töviskoronáig.

A vatikáni szentszék egyik csodák felkutatására specializálódott papját (Gabriel Byrne) küldi az amerikai fodrászlány megfigyelésére, aki a vérveszteségnek köszönhetően egyre rosszabb állapotba kerül, és nagyon el akar mondani valamit arámiul.

Filmünk, amely a fogyasztói kultúra cyber-techno-bébijének gyötrő kiválasztottság-élményét ábrázolja, méghozzá rendkívül erős, a misztikus horrorfilmekre (Ómen, Ördögűző) emlékeztető, egyszerre baljóslatú és éteri hangulatú képekben, még jó is lehetne. Csakhogy a dramaturgia hirtelen átvált hollywoodira: a háttérben annak az ötödik evangéliumnak a megtalálása húzódik, amely egyes szám első személyben idézi Jézus szavait. Az egyház a szenzációt igyekszik eltussolni, a fodrászlányt pedig az egyik elhalálozott fordító barát szelleme szállja meg, aki (ami?) így akarja a világ figyelmét a felbukkant ötödik evangéliumra irányítani.

A film innentől kissé olcsó filozofálgátasba hajlik az egyház, a vallás és a mezei hívő viszonyáról. Az ötödik evangélium megtalálásával, sugallja az alkotás, a világ az abszolút igazság birtokába jut, hiszen Jézus ebben nem az evangélisták tolmácsolásában, hanem közvetlenül szól híveihez, egyszóval, hangzik a végkövetkeztetés: az egyház Biblia-magyarázó szerepe megkérdőjeleződik. A probléma csupán az, hogy filmünk a vezérfonalnak szánt filozófiai mondanivaló taglalása közben megfeledkezik arról, hogy a szöveg jelentését nem maga a szöveg, hanem a mindenkori befogadó dönti el, vagyis a magyarázót és a magyarázatot sosem lehet kizárni...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/01 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2817