KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/augusztus
KRÓNIKA
• Nemeskürty István: Ábel Péter halálára
• N. N.: Nemzeti Független Film- és Videofesztivál
FORGATÓKÖNYV
• Barabás Klára: Találkozik egy nővel (vagy kettővel) A szerkesztőség vendége: Jean-Claude Carrière

• Forgách András: A teremtő és a teremtett Mahábhárata
• Schubert Gusztáv: Szanszkrit apokalipszis Mahábhárata
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A rózsa teste Szerelmi ének
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tekintet, szemlencsével Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai 1992
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Bánat Sérelmek filmjei
• Simándi Júlia: Ki beszél itt jelen időben?
TELEVÍZÓ
• Nagy Gergely: Belemászni a színházba Az FMS videó-sorozatáról
MÉDIA
• Turcsányi Sándor: Állati gazdaság Reklámfesztiválok
• Balassa Péter: Ezentúl – ezen túl
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Légy haszontalan! Toto, a hős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Ramona
• Turcsányi Sándor: Az ideális gyanúsított
• Békés Pál: Téged egyedül
• Barotányi Zoltán: Gladiátor
• Békés Pál: Dupla dinamit
• Tamás Amaryllis: Az utolsó tánc
• Reményi József Tamás: Get back

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kenyér, arany, fegyver

Deli Bálint Attila

 

Gaszparov hű magához: ismét kalandfilmet forgatott. Ám, ha erény a hűség, olykor a hűtlenség gyümölcsözőbb, s a rendező easternjében épp hűtlensége az öröm. Elsősorban a két éve megismert Gaszparovhoz lett hűtlen, amikor A szökött fegyenc című gyenge bűnügyi történettel jelentkezett.

Új filmjében, műfajt váltva, nemcsak avatottan nyúl a vadnyugati filmek formanyelvéhez, de nyíltan is, s ráadásul rugalmasan építi be egy gyökeresen eltérő mítosz kereteibe. Az ellátási gondokkal küszködő, polgárháborús főváros gyermekintézetének kenyérgabonával, bankpénztárának aranytömbökkel való megsegítése, nem maga a tanulság, hanem, mint illik, csak szüzsé, melynek viszonylag jól járható dramaturgiai útvonalán a rendező mitizálásra alkalmas magatartásformákat tud bemutatni. A magányos hős rezignált és pa-tetikus változatait (a névtelen párbajhőstől a névtelen katonáig) új konvenció váltja föl: a kollektíváért vállalt kollektiv névtelenség mítosza.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/12 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6735