KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/augusztus
KRÓNIKA
• Nemeskürty István: Ábel Péter halálára
• N. N.: Nemzeti Független Film- és Videofesztivál
FORGATÓKÖNYV
• Barabás Klára: Találkozik egy nővel (vagy kettővel) A szerkesztőség vendége: Jean-Claude Carrière

• Forgách András: A teremtő és a teremtett Mahábhárata
• Schubert Gusztáv: Szanszkrit apokalipszis Mahábhárata
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A rózsa teste Szerelmi ének
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tekintet, szemlencsével Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai 1992
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Bánat Sérelmek filmjei
• Simándi Júlia: Ki beszél itt jelen időben?
TELEVÍZÓ
• Nagy Gergely: Belemászni a színházba Az FMS videó-sorozatáról
MÉDIA
• Turcsányi Sándor: Állati gazdaság Reklámfesztiválok
• Balassa Péter: Ezentúl – ezen túl
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Légy haszontalan! Toto, a hős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Ramona
• Turcsányi Sándor: Az ideális gyanúsított
• Békés Pál: Téged egyedül
• Barotányi Zoltán: Gladiátor
• Békés Pál: Dupla dinamit
• Tamás Amaryllis: Az utolsó tánc
• Reményi József Tamás: Get back

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Utószinkron

Koltai Ágnes

 

Ismét egy film a filmről. Nem olyan filozofikus, mint Fellini 8 és 1/2-je, nem olyan könnyed, mint Truffaut Amerikai éjszakája és nem is olyan kíméletlenül őszinte, mint Wajda Minden eladója. Az Utószinkron szerény és szürke film: bánatos kisegér hősnője ideges felcsattanásaiból, szenvelgéseiből nem izzik fel a dráma.

A leningrádi filmiskola egyik kiemelkedő egyénisége, Ilja Averbah korábbi alkotásai – a nálunk is bemutatott Monológ és az Idegen levelek – kedvesen lírai vallomások a szeretetről és az emberi közelségről.

Hangsúlyozottan hétköznapi történetek, pátoszmentes hang, kesernyés irónia, ez jellemezte Averbah filmjeit. Érdekes, hogy éppen a hetedik művészet előtti tisztelgéséből hallani ki fals hangokat. A mozi Averbahnál nem ellenállhatatlan erejű mítosz, nem is kaland, hanem maga a nagybetűs ÉLET, amibe bele kell pusztulni. Aki gyenge, mint a csupaideg Julija, alulmarad a reménytelen küzdelemben. De belerokkan a rendező, a forgatókönyvíró és a stáb is. Egyedül a kicsit infantilis, hirtelenszőke zeneszerző „világosodik meg”: a színésznő halálakor talál rá a legtisztább dallamra.

A film legérdekesebb figurája a zeneszerző, aki a filmgyár mellékhelyiségébe menekül a rendező elől, félszegen behúzódik a sarokba és vár... Kire és mire? Nem tudni, de annyi átéléssel teszi, hogy a végén elhisszük neki: köze van ehhez az őrülethez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6381