KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/augusztus
KRÓNIKA
• Nemeskürty István: Ábel Péter halálára
• N. N.: Nemzeti Független Film- és Videofesztivál
FORGATÓKÖNYV
• Barabás Klára: Találkozik egy nővel (vagy kettővel) A szerkesztőség vendége: Jean-Claude Carrière

• Forgách András: A teremtő és a teremtett Mahábhárata
• Schubert Gusztáv: Szanszkrit apokalipszis Mahábhárata
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A rózsa teste Szerelmi ének
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tekintet, szemlencsével Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai 1992
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Bánat Sérelmek filmjei
• Simándi Júlia: Ki beszél itt jelen időben?
TELEVÍZÓ
• Nagy Gergely: Belemászni a színházba Az FMS videó-sorozatáról
MÉDIA
• Turcsányi Sándor: Állati gazdaság Reklámfesztiválok
• Balassa Péter: Ezentúl – ezen túl
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Légy haszontalan! Toto, a hős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Ramona
• Turcsányi Sándor: Az ideális gyanúsított
• Békés Pál: Téged egyedül
• Barotányi Zoltán: Gladiátor
• Békés Pál: Dupla dinamit
• Tamás Amaryllis: Az utolsó tánc
• Reményi József Tamás: Get back

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fiúk, ki jön az ágyamba?

Asbóth Emil

A gyönyörűséges, mandulaszemű, férfiszív-tipró Ornella Muti ebben a nagyon középműfajú, nagyon olasz, kicsit vígjátékban több, de legalább is két szívet tipor egyszerre. Tipor? Valódi, vagy méginkább tettetett ártatlansággal tapicskol a hímbánatban. A tiszteletre méltó polgári családba benősült férjek, a nemzetközi utazási iroda selyem nyakkendős főnökei beleszédülnek a lelkibeteg húgával együtt, nyüzsgő társas magányban élő hobólány női bűvkörébe. Először is leveszik a selyem nyakkendőt. Azután az öltönyt. Azután mást is, de mindhiába. A sugárzó női délibáb elérhetetlen. Mindketten azt hiszik, másikuk már boldog révbe ért, de pénz, ingyenlakás, ajándék nem tépázza meg a megvesztegethetetlen erényt. A hölgy egyébként velőtborzoló csáblihegést szinkronizál filmek alá.

Carlo Verdone színészrendező itt is maga játssza az egyik főszerepet bumfordi, nyájas igyekezettel, mint amilyen bumfordi, nyájas társadalomkritikával bökdösi a polgári képmutatás masszív bankszámlával fogva tartott, elgyávult papucshőseit. „Egy nőnek vagy díványa van, vagy erénye” – mondta a francia bölcselő. Ha díványa is van, meg erénye is, nem viszi sokra a kis gyűjtögető.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/04 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=541