KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/augusztus
KRÓNIKA
• Nemeskürty István: Ábel Péter halálára
• N. N.: Nemzeti Független Film- és Videofesztivál
FORGATÓKÖNYV
• Barabás Klára: Találkozik egy nővel (vagy kettővel) A szerkesztőség vendége: Jean-Claude Carrière

• Forgách András: A teremtő és a teremtett Mahábhárata
• Schubert Gusztáv: Szanszkrit apokalipszis Mahábhárata
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A rózsa teste Szerelmi ének
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tekintet, szemlencsével Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai 1992
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Bánat Sérelmek filmjei
• Simándi Júlia: Ki beszél itt jelen időben?
TELEVÍZÓ
• Nagy Gergely: Belemászni a színházba Az FMS videó-sorozatáról
MÉDIA
• Turcsányi Sándor: Állati gazdaság Reklámfesztiválok
• Balassa Péter: Ezentúl – ezen túl
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Légy haszontalan! Toto, a hős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Ramona
• Turcsányi Sándor: Az ideális gyanúsított
• Békés Pál: Téged egyedül
• Barotányi Zoltán: Gladiátor
• Békés Pál: Dupla dinamit
• Tamás Amaryllis: Az utolsó tánc
• Reményi József Tamás: Get back

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Anasztázia

Turcsányi Sándor

 

Hát, jó! Próbáljuk meg elképzelni Molotov búcsúját Ribbentroptól a bécsújhelyi várbörtönben. Brr, rémes. Ezek a bolsik (és üzletfeleik) nem festett képre való népek. De még színes rajzfilmre sem. Milyen lenne a kipörgő lábú Lenin, amint azt mondja: bip-bip? Sztálin, amint röhög, mint Mardel, a kutya? Az ilyen rajzfilmektől nem hogy rosszat álmodnának a gyerekek, de némelyikük alighanem nyugdíjas koráig havonta cserélgetné az analitikusait. Valami ilyesmi járhatott a Fox szakembereinek fejében, amikor – nyilván, hogy lenyomják a Disneyt – rajzfilmre álmodták az utolsó Romanov hercegnő máshol vériszamos történetét. Első dolguk volt ugyanis, hogy kirendezték a büdös vörösöket a cuccból. (Köztünk szólva ez a legkevesebb, amit érdemelnek.)

Rasputin (még a Boney M-től ismerhetjük, valódi neve Ra, Ra, Rasputin) átka, miszerint vesszen ki a ház (ti. a cári) egy jelentősebb futkosás során valósul meg, úgyszólván vér nélkül. De még így is hajszál kerül a levesbe. Anastasia és idős nagyanyja meglép a vég elől. Az anya-cárnő Párizsig szalad, Anastasia úgy dönt, alámerül és kibekkeli a komcsikat. Ismerős gyakorlat, de rajzfilmen nem mindig jön be. Ezért hősnőnk nagyanyjához készül Párizs országba, aki 10 millió rubelt szánna annak, aki elhozza neki onokáját. Adott még egy fiatalember, Dimitrij, aki kibéreli a Bolsojt, hogy szereplőválogatást tartson, és ott tegyen szert egy megfelelő ál-Natasára (a vériben lehet, máshol lásd: ál-Dimitrij), akit aztán a zsíros jutalom fejében rásózna a szenilis nagyanyóra. Mondanom sem kell, lesz ebből sok bonyodalom, elverik Rasputint, mint jég a határt.

Nos, a huszadik századi rókáknak tök igazuk van. A történelem azért van, hogy időnként jól átírjuk, mert annyira ciki. Legyen közben sok ének és zene, hogy örüljön a szív és a CD is hozzon a konyhára. (Mellesleg régen hallottam ennyire unalmas és szellemtelen szövegfordítást.) Amúgy bejött nekem Anastasia, de nagyon. Alig várom a gyártó által ígért folytatást. De nemcsak azt, a sok többi Fox rajz-revüt is. A Romanovok vasvesszeje után mondjuk a Habsburgok nádpálcája is jól mutatna amerikai kézben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3683