KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/augusztus
KRÓNIKA
• Nemeskürty István: Ábel Péter halálára
• N. N.: Nemzeti Független Film- és Videofesztivál
FORGATÓKÖNYV
• Barabás Klára: Találkozik egy nővel (vagy kettővel) A szerkesztőség vendége: Jean-Claude Carrière

• Forgách András: A teremtő és a teremtett Mahábhárata
• Schubert Gusztáv: Szanszkrit apokalipszis Mahábhárata
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A rózsa teste Szerelmi ének
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tekintet, szemlencsével Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai 1992
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Bánat Sérelmek filmjei
• Simándi Júlia: Ki beszél itt jelen időben?
TELEVÍZÓ
• Nagy Gergely: Belemászni a színházba Az FMS videó-sorozatáról
MÉDIA
• Turcsányi Sándor: Állati gazdaság Reklámfesztiválok
• Balassa Péter: Ezentúl – ezen túl
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Légy haszontalan! Toto, a hős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Ramona
• Turcsányi Sándor: Az ideális gyanúsított
• Békés Pál: Téged egyedül
• Barotányi Zoltán: Gladiátor
• Békés Pál: Dupla dinamit
• Tamás Amaryllis: Az utolsó tánc
• Reményi József Tamás: Get back

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kísérlet

Elek Kálmán

 

A kísérlet nagyjából annyira német film, amennyire mondjuk a Bíbor folyók francia volt. Hazai ízek kizárva, hacsak azt nem tudjuk be jellegzetesen németnek, hogy mozira készült zsánerfilmjeik túlnyomó többsége a tévé- és reklámfilmek, valamint az amerikai mainstream kultuszdarabjainak képi paneljeiből építkezik. Derrick szelleme járja be A kísérletet (ez viszont echte nemzeti sajátosság), noha mindenki nagyon igyekszik lazán zseniálisnak és flegmán professzionális lenni. És valóban nem sok hiányzik, hogy filmünket merészséggel vádolhassuk, elvégre a hírhedt Stanford Prison Experiment játékfilmes megjelenítése, különösen egy német film esetében, pikáns kis vállalás.

A hetvenes évek elején az amerikai Zimbardo professzor azt vizsgálta, hogy a börtönőr- és rab-mezek milyen gyorsan alakítják át a kísérletre jelentkező utca emberének józan gondolkodását. (A jó doktor megállapítása szerint a béke elkötelezett híveiből lettek a legvéresebb kezű nácik.) Ugyanez játszódik le most egy német egyetemi kísérlet alkalmával: 24 emberből véletlenszerű kiválasztás alapján 14 napra 12 rab és 12 börtönőr lesz a professzorok mindent és mindenkit figyelő kamerája előtt. Big Brother-életérzés, Harcosok klubja-nihil, acélkék-narancs-neonzöld fények s még sok-sok klisé: a szereplők sorsa (kiből lesz hős, vesztes, halott, degenerált) az arcokról leolvasható, a gondolatok és a képek lejárt szavatosságúak. No nem sokkal, éppen csak. Az igazsághoz mindenképpen hozzátartozik, hogy A kísérlet Németországban hatalmas, sőt még annál is nagyobb sikert aratott, és semmi okunk azt hinni, hogy nálunk ez másképp lesz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/10 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2729