KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/augusztus
KRÓNIKA
• Nemeskürty István: Ábel Péter halálára
• N. N.: Nemzeti Független Film- és Videofesztivál
FORGATÓKÖNYV
• Barabás Klára: Találkozik egy nővel (vagy kettővel) A szerkesztőség vendége: Jean-Claude Carrière

• Forgách András: A teremtő és a teremtett Mahábhárata
• Schubert Gusztáv: Szanszkrit apokalipszis Mahábhárata
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A rózsa teste Szerelmi ének
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tekintet, szemlencsével Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai 1992
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Bánat Sérelmek filmjei
• Simándi Júlia: Ki beszél itt jelen időben?
TELEVÍZÓ
• Nagy Gergely: Belemászni a színházba Az FMS videó-sorozatáról
MÉDIA
• Turcsányi Sándor: Állati gazdaság Reklámfesztiválok
• Balassa Péter: Ezentúl – ezen túl
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Légy haszontalan! Toto, a hős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Ramona
• Turcsányi Sándor: Az ideális gyanúsított
• Békés Pál: Téged egyedül
• Barotányi Zoltán: Gladiátor
• Békés Pál: Dupla dinamit
• Tamás Amaryllis: Az utolsó tánc
• Reményi József Tamás: Get back

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kidobós

Pápai Zsolt

 

A hollywoodi vígjátékok egyik gyakran előrángatott alfajában az alkotók sportfilmekbe bújtatva igyekeznek megidézni az amerikai álmot. Arról a filmfajtáról van szó, amelyben a kis tehetségű, nagy szívű csipet csapat áldozatos ügyetlenkedésével sorra leradírozza a pályáról a lényegesen képzettebb, ámde simlis figurákból álló riválisokat, és elhódítja a kupát, mit több, a társaság vezéregyénisége bónuszként álmai nőjének kezét is elnyeri. Általában Kerge kacsák-típusú marhaságok sülnek ki az efféle történetekből, de – szinte hihetetlen – esetenként egy-egy üdítőbb mozidarab is becsúszik.

Ehhez azonban humorérzék kell, márpedig a rutinos amerikai vígjáték-rendezők képességei deficitesek e tekintetben. Szerencsére a Kidobóst direktorként és forgatókönyvíróként is jegyző, elsőfilmes Rawson Marshall Thurber különbözik e veteránoktól, hiszen nemcsak jó a humora, de hajlamos néminemű (ön)iróniára is, ez utóbbi segíti őt abban, hogy derék posztmodern szerzőket megszégyenítő módon játsszon el a megcélzott műfaj néhány paneljével, és töltse meg invencióval a közhelydramaturgiát. A vékonyka sztori sok meglepetést nem ígér, hiszen a korábbi sportvígjátékokhoz képest csupán annyi újdonsággal bír, hogy nem az amerikai foci, a hoki vagy a baseball, hanem az elemi iskolákban nálunk is méltán népszerű kidobós játék áll a középpontjában. A karakterek és a gegek viszont igen eredetiek: több olyan jelenet is akad a filmben, amelyekhez hasonlóakra Chris Columbus és a vele rokon kapacitású rendezők egy egész életművet építettek fel. A Kidobós hamisítatlan B-ligás mozi, mégis az év egyik nagy vígjátéksikere lett Amerikában. Kérdés, hogy azért, mert annyira bárgyú, vagy azért, mert annyira szellemes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2409