KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/július
KRÓNIKA
• N. N.: César Budapesten
AFRO-AMERIKAI FILM
• Kovács András Bálint: Fekete ügv Amerika külsőben
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Takács Ferenc: Christopher Marlowe és a manierista filmkép II. Edward

• Csáky M. Caliban: Az eltörhetetlen pálca Greenaway, Jarman, Prospero
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A turné Részletek egy forgatókönyvből
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: A parvenü katona A filmszínész Stroheim
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: A pojáca bütykös lábai Totò a magyar tévében
KÖNYV
• Báron György: Párizs ege alatt Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy
FESZTIVÁL
• Báron György: Hitler Goebbeisszel frizbizik Mediawave, Győr
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Elemi ösztön
• Békés Pál: Szabad préda
• Turcsányi Sándor: Alvajárók
• Sárközi Dezső: Állj, vagy lő a mamám!
• Turcsányi Sándor: Freddy halála (Az utolsó rémálom)
• Hajnal Csilla: Szombat esti frász
• Koltai Ágnes: Gáláns dámák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyere, igazodj el

Dániel Ferenc

 

Jó érzés lehet grúz operatőrnek lenni: a Kaukázus merész tájjellege nagylélegzetű totálokra, pásztázó körsvenkekre inspirál. S a szirtekhez, meredélyekhez, hegyi folyókhoz bizonyára vad történetek is illenének. Annál mulatságosabb, hogy e két filmnovella a peckes járású, töltényes, díszköpönyeges, kardos férfialakjait, és a villogó szemű asszonyait gyámoltalan falusiakként lesi meg. A cselekmény a harmincas éveket idézi naivan, lappangó szomorúsága mégis inkább mai keletű.

Mintha még Gogol írásművészete is megcsillanna az első történet hősében, Galaktion gazdában: egyaránt kiszolgáltatottja a szomszéd grúz ártányainak (letarolják a veteményesét), felesége dühének (a folytonos pusztítás miatt), meg a falusi elöljárók, rokoni protektorok röhögtető hülyeségének. S az ő szertartásossága sem több a hegyiember-póznál. Megalázkodik, grúz-módi vendéglátással lekenyerez, hiába. Disznók ellen nincs orvosság. A díszfegyverek tompák, életlenek. Mi védelmezhetné meg leginkább a földtúró parasztot? A névtelen följelentés. Galaktion lerészegíti a kisurakat, hogy azután följelenthesse őket – rossz vicc: de a sertés-falánkság a kezére játszik. Mert ha nincs igazság, a kár haszon.

Bumfordi, érzéki indíttatású a második história (Lordkipanidze írásából) – ezeregyéjszakai kellékekkel. S talán nem is az az érdekes, hogy a kikapós feleség meg a hetyke falusi udvarló pásztorórája félresikeredik, hanem a karakterek és az értékrend finom átbillenései jelentenek újdonságot. Hogy a gyöngébbik nem kackiás példányai állnak ki a porondra, míg a mandulaszemű férfiak lapítanak. Hogy véres elégtételre, önbíráskodásra már senki sem gondol. Kárörvendően mulat a falu népe; ebédet, bort csikarnak ki az ütődött öreg falusi bírák; az érintettek végül is tíz rubelen váltják meg „esetüket”, nehogy ügy kerekedjen belőle. A falusi szex mégis ott parázslik a pörpatvar fojtása alatt.

Ezek a közrendűen mulattató grúz filmvígjátékok ravaszabbak a látszatuknál. Anekdotázgatás örve alatt vallanak még életmódválságról is; az emberi értékek hiánygazdálkodásáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/10 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8122