KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/július
KRÓNIKA
• N. N.: César Budapesten
AFRO-AMERIKAI FILM
• Kovács András Bálint: Fekete ügv Amerika külsőben
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Takács Ferenc: Christopher Marlowe és a manierista filmkép II. Edward

• Csáky M. Caliban: Az eltörhetetlen pálca Greenaway, Jarman, Prospero
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A turné Részletek egy forgatókönyvből
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: A parvenü katona A filmszínész Stroheim
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: A pojáca bütykös lábai Totò a magyar tévében
KÖNYV
• Báron György: Párizs ege alatt Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy
FESZTIVÁL
• Báron György: Hitler Goebbeisszel frizbizik Mediawave, Győr
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Elemi ösztön
• Békés Pál: Szabad préda
• Turcsányi Sándor: Alvajárók
• Sárközi Dezső: Állj, vagy lő a mamám!
• Turcsányi Sándor: Freddy halála (Az utolsó rémálom)
• Hajnal Csilla: Szombat esti frász
• Koltai Ágnes: Gáláns dámák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egymillió zöldhagymával

Sólyom András

 

A szórakoztatás bűvöletében élő alkotók miről másról csinálnának filmet, mint pénzkötegek kóborlásáról, üldözéséről. A szerző ez alkalommal a román Sergiu Nicolaescu; filmjének főhőse Marin bácsi, aki dolgait intézendő a tengerpartra érkezik. Ismert szituációk követik egymást: emberrablás, zsarolás, gengszterek ügyködése. Van autós és motoros száguldozás, no meg csábos hölgyek, luxusszálló, éjszakai műsorát mutogató bár. Még jó is lehetne mindez, megszoktuk már az ilyen filmeket, lehet szeretni ezt is. Nem azért, mert művészet, hanem mert mozi.

Ez a film attól próbál tartalmassá válni, hogy ironizál. Ám a bugyuta módon viselkedő szereplők kioltják az irónia feszültségét. A paródiák alapszabálya szerint vétkes könnyelműség a rosszul előadott vicc. Márpedig itt és most ezzel van dolgunk.

A gengszteres témát paródia formában filmre lehet vinni, csak éppen az ehhez szükséges szakmai tudásnak és gondolkodásnak az igényessége kizárná az agyonkoptatott szituációkat, a klisépillanatokat, az erőszakoltságot. Bizonyára létezik ilyen film is. De hogy ez nem olyan, az biztos.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7339