KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/július
KRÓNIKA
• N. N.: César Budapesten
AFRO-AMERIKAI FILM
• Kovács András Bálint: Fekete ügv Amerika külsőben
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Takács Ferenc: Christopher Marlowe és a manierista filmkép II. Edward

• Csáky M. Caliban: Az eltörhetetlen pálca Greenaway, Jarman, Prospero
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A turné Részletek egy forgatókönyvből
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: A parvenü katona A filmszínész Stroheim
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: A pojáca bütykös lábai Totò a magyar tévében
KÖNYV
• Báron György: Párizs ege alatt Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy
FESZTIVÁL
• Báron György: Hitler Goebbeisszel frizbizik Mediawave, Győr
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Elemi ösztön
• Békés Pál: Szabad préda
• Turcsányi Sándor: Alvajárók
• Sárközi Dezső: Állj, vagy lő a mamám!
• Turcsányi Sándor: Freddy halála (Az utolsó rémálom)
• Hajnal Csilla: Szombat esti frász
• Koltai Ágnes: Gáláns dámák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Menekülés haza

Gáti Péter

Minden ember élete megfilmesítésre váró regény. Ez a remek közhely juthat az eszünkbe, amikor végignézzük az egykor oly lírai és megrendítő film, A sikoly rendezőjének, Jaromil Jirešnek új munkáját. Szokványos családi történet pszichologizáló felfogásban, továbbgondolásra méltó vonások nélkül – ennyi a film.

A középkorú, sikeres divat- és jelmeztervezőnő és a nála fiatalabb, szakmailag szintén eredményes férfi látszólag harmonikusan élnek tizenéves fiukkal. A család anyagi és érzelmi háttere sebezhetetlennek tűnik. Mígnem – ahogy már lenni szokott – kiderül, hogy ez csak a látszat. A harmónia egyszer csak szétmállik. A szülők egyik esti veszekedésekor kiderül, hogy a kisfiút örökbe fogadták. (Kimondatlanul is sejtjük, hogy kapcsolatuknak is egyik záloga ez az adoptáció.) A gyerek – meghallva a titkot – a dramaturgiai nagykönyv előírásai szerint elindul „megkeresni a múltját”. A rendezőnek ezt a folyamatot nem volt ereje végigkövetni, a kidolgozatlan mozaikok halmaza nem áll össze egységes, jellemző képpé. Légüres térben mozognak a szereplők, például az asszony valódi jellemvonásai, érzelmei végig éppúgy rejtve maradnak előttünk, mint ahogy házassága tényleges problémáit sem tudjuk meg.

Jireš (egyébként) tudatosan csehovi utalásokat komponál filmjébe. Az asszony az Ivanov előadásához tervez ruhákat, és az általa tett megállapítás – „egyik ember olyan idegen, mint a másik”, a csehovi hősök életérzésére emlékeztet, elrontott és saját tehetetlenségük miatt már meg sem változtatható sorsukra utal. Joggal remélhettük a hatvanas évek cseh új hullámához tartozó rendezőtől, hogy ezt a motívumot szatirikus-ironizáló látásmóddal dolgozza fel. Sajnos nem így történt. A kisfiú végül is meggondolja magát, csukva hagyja a gyermekotthon irattárában megtalált dossziéját. Hazamegy épp olyan váratlanul és hihetetlenül, mint ahogy elindult. Hogy kik is valójában Jireš filmjének hősei – csak sejtjük. Csupán azt mondhatjuk, hogy egyikük éppen annyira idegen számunkra, mint a másik. Az operatőri munka a dialógusokat kísérő közelképek fényképezésére korlátozódik. A ritka és valóban csehovi hangulatú természetfotók a képi megfogalmazás elszalasztott lehetőségeit jelzik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/03 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7163