KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/július
KRÓNIKA
• N. N.: César Budapesten
AFRO-AMERIKAI FILM
• Kovács András Bálint: Fekete ügv Amerika külsőben
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Takács Ferenc: Christopher Marlowe és a manierista filmkép II. Edward

• Csáky M. Caliban: Az eltörhetetlen pálca Greenaway, Jarman, Prospero
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A turné Részletek egy forgatókönyvből
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: A parvenü katona A filmszínész Stroheim
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: A pojáca bütykös lábai Totò a magyar tévében
KÖNYV
• Báron György: Párizs ege alatt Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy
FESZTIVÁL
• Báron György: Hitler Goebbeisszel frizbizik Mediawave, Győr
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Elemi ösztön
• Békés Pál: Szabad préda
• Turcsányi Sándor: Alvajárók
• Sárközi Dezső: Állj, vagy lő a mamám!
• Turcsányi Sándor: Freddy halála (Az utolsó rémálom)
• Hajnal Csilla: Szombat esti frász
• Koltai Ágnes: Gáláns dámák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bounty

Nóvé Béla

 

Egykedvűen locsogó habok, sós szél, dagadó-lankadó vitorlák, nőtelenség és nőttön-növő unalom – mire gondolhat vajon a tengerek viharedzett vándora egy-egy hosszúra nyúló expedíció alatt?

Egykedvűen locsogó jelenetek, dagadó-lankadó cselekmény, nőttön-növő unalom a vásznon – mire gondolhat vajon a vetítések viharedzett vándora egy-egy hosszúra nyúló produkció alatt?

Legfeljebb csak arra, micsoda eszement ember az, aki vakmerő kalandvágyból tengerésznek-filmszemlésznek áll. Most valljuk be, ma már egyik sem kalandos pálya igazán. Hiszen ha csak a Horn-fok viharait, némely bírálat viharzó hullámveréseit kellene kiállniok! Ám szakmájuk próbája sokkal keményebb: vesztegelni, tűrni, várni – jó szélre, filmre egyaránt...

Nem csoda hát, ha egy brit vitorlás csalódott legénysége kapitányától, népszerűtlen tisztjeitől, s a fölöslegesnek ítélt rakománytól szabadulva, lázadásra adja fejét, s az „idők szelére” (a felvilágosodás vadember-nosztalgiájára, a francia forradalom feltámadó fuvallatára) hagyatkozva Tahiti csábító öbleiben talál menedéket.

A Richard Hough bestseller regényéből vett történet éppoly jól ismert, mint az a kalóz- és kalandfilm zsáner, amelynek szellemtelen, könnyű fogyasztásra szánt szériagyártmánya e mostani amerikai moziváltozat. A narratív keretbe foglalt epizódok (a kapitány számot adva az admiralitás királyi bírósága előtt utólag idézi fel hajója elvesztésének történetét) nehezen bontakoznak, s eközben nem csak az unásig mutogatott korhű hajócska, ám a film eresztékei is szüntelen recsegnek-ropognak; a dramaturgia szétesik, a konfliktus szivacsosán felpuhul, akár a hajófenéken ázó-málladozó rakomány. Hiába az egzotikus tahiti lányok, a gauguini beállítások, idegenforgalmi show-betétek és párásán erotikus mutatványok; hiába a lágyan ringató Vangelis-muzsika, a nyolcvan évesen is magabiztos előkelőséggel játszó Lawrence Olivier (a bíróságon elnöklő lord-admirális szerepében), a film kormányosa a Kaland-óceánról menthetetlenül áttévedt az Unalom tengerének szélességi és hosszúsági fokaira.

Partot érve, talán lesz egy kis ideje az expedíció kudarcán való töprengésre, mielőtt egy újabbnak neki vágna:

„Filmere non – navigare semper necesse est...”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/10 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5188