KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/július
KRÓNIKA
• N. N.: César Budapesten
AFRO-AMERIKAI FILM
• Kovács András Bálint: Fekete ügv Amerika külsőben
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Takács Ferenc: Christopher Marlowe és a manierista filmkép II. Edward

• Csáky M. Caliban: Az eltörhetetlen pálca Greenaway, Jarman, Prospero
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A turné Részletek egy forgatókönyvből
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: A parvenü katona A filmszínész Stroheim
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: A pojáca bütykös lábai Totò a magyar tévében
KÖNYV
• Báron György: Párizs ege alatt Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy
FESZTIVÁL
• Báron György: Hitler Goebbeisszel frizbizik Mediawave, Győr
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Elemi ösztön
• Békés Pál: Szabad préda
• Turcsányi Sándor: Alvajárók
• Sárközi Dezső: Állj, vagy lő a mamám!
• Turcsányi Sándor: Freddy halála (Az utolsó rémálom)
• Hajnal Csilla: Szombat esti frász
• Koltai Ágnes: Gáláns dámák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tangó

Tamás Amaryllis

 

A zajos Élet, a nagybetűs Történelem Saura Tangójában a próbateremben, a színpadon zajlik. Virtuózak a táncok, mívesen szépek a képek – a film kerettörténetén viszont – talán épp az artisztikus, arisztokratikus, intelligens elbeszélésmód miatt – megtörik a lendület. Aki olyasfajta izgalmasan dokumentált szerzői öngyötrelmet, revelációt vár, mint a Mindhalálig zene máig érvényes lüktetése, menthetetlenül csalódik. Ez egy régimódi, nem szenzációra törő, lassan hömpölygő, ha tetszik, „polgári” film – egy művész, a művész hétköznapi lényéről. Emberléptékű szenvedéséről, magányáról, elveszettségéről, a műhelymunka három műszakjáról – azokról, akik botrányok nélkül, mellőzve az önsztárolást, az imidzs-építést, teszik a dolgukat. Nem háborúznak, nem tüntetnek, nem ármánykodnak, nem „lobbyznak”, nem lépnek frigyre nevelt lányukkal, nem nyilatkozgatnak okkal-ok nélkül. Akiket az élet és halál dolgai nem kimódolt antiművészetre, hanem egyszerű párhuzamokra inspirálnak. Saura filmbéli alteregója és alkotótársai nem biológiai gondolkodógépek, de valami csendes és mély önfelfedezés útján egységesebb látomásuk alakul ki önmagukról, a valóságról, az egyetemes, mindent átfogó spiritualitásról. A folytonos kreativitás és alázat – művészetük – megmenti civil lényüket a nyerseségtől, otrombaságtól. Szenvedély, mértékletesség, arányérzék, határok – ez a tangó. A Tangó pedig olyasfajta ritka film, ahol az esztétikum – Storaro operatőri remeklését díjazták Cannes-ban -, a gondolat, a szándék nem sugall erőszakot, durvaságot. Ideális forma annak tisztánlátásához, hogy az élet rendületlenül létezni akar.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/08 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4552