KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/július
KRÓNIKA
• N. N.: César Budapesten
AFRO-AMERIKAI FILM
• Kovács András Bálint: Fekete ügv Amerika külsőben
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Takács Ferenc: Christopher Marlowe és a manierista filmkép II. Edward

• Csáky M. Caliban: Az eltörhetetlen pálca Greenaway, Jarman, Prospero
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A turné Részletek egy forgatókönyvből
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: A parvenü katona A filmszínész Stroheim
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: A pojáca bütykös lábai Totò a magyar tévében
KÖNYV
• Báron György: Párizs ege alatt Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy
FESZTIVÁL
• Báron György: Hitler Goebbeisszel frizbizik Mediawave, Győr
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Elemi ösztön
• Békés Pál: Szabad préda
• Turcsányi Sándor: Alvajárók
• Sárközi Dezső: Állj, vagy lő a mamám!
• Turcsányi Sándor: Freddy halála (Az utolsó rémálom)
• Hajnal Csilla: Szombat esti frász
• Koltai Ágnes: Gáláns dámák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Georgia

Barna György

„No more hard times...” – énekli a túlélők magabiztos és letisztult hangján Georgia, a sikeres énekessztár. A stadionnyi rajongó nagy tapssal díjazza a sikeresség sikeres önkifejezését. Georgia életében a kemény idők – ha voltak – nyomtalanul elmúltak. Miután leénekelt, hazamegy, vacsorát főz a mintaférjnek és a mintagyerekeknek. Még jut ideje arra is, hogy húga, Sadie sötét szellemeivel birkózzon. Sadie (Jennifer Jason Leigh) alkoholista, narkós és kallódó elem. Kocsmákban énekel, haknizik, a „no more hard times” nyöszörgő-könyörgő előadásmódjára viszont kevesen kíváncsiak. A rendező, Ulu Grosbard, (True Confession; Straight Time) a filmet a végkifejletig mit sem változó alaphelyzet bemutatásáig rendezi, majd a nézőt – a talán éppen ezért túl is pingált színészi játékra bízza: Georgia némelykor már túl szemüveges, túl jólfésült és túl rideg, míg Sadie néha ki sem látszik az olyan kitűzők alól, mint a láncbagózás, a fecs kendő arzenál, az új nap – új tetkó, a gyors-szex és a „kézi-Jim Beam”. A történet két különböző élet- és énekestípus rajza, relációs jelek nélkül. A szalonköltő és a poeta natus párbaja. A rossz fiú („Jagger-félék”) és a jó fiú („McCartney-félék”) le gitimitásharca – lehetne, ha jőne némi drámai végzet. A film ugyan végig forral valamit, de meglehetős kis lángon. Biztonsági mozi, amit Georgia készített Sadie-ről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=36