KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/július
KRÓNIKA
• N. N.: César Budapesten
AFRO-AMERIKAI FILM
• Kovács András Bálint: Fekete ügv Amerika külsőben
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Takács Ferenc: Christopher Marlowe és a manierista filmkép II. Edward

• Csáky M. Caliban: Az eltörhetetlen pálca Greenaway, Jarman, Prospero
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A turné Részletek egy forgatókönyvből
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: A parvenü katona A filmszínész Stroheim
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: A pojáca bütykös lábai Totò a magyar tévében
KÖNYV
• Báron György: Párizs ege alatt Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy
FESZTIVÁL
• Báron György: Hitler Goebbeisszel frizbizik Mediawave, Győr
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Elemi ösztön
• Békés Pál: Szabad préda
• Turcsányi Sándor: Alvajárók
• Sárközi Dezső: Állj, vagy lő a mamám!
• Turcsányi Sándor: Freddy halála (Az utolsó rémálom)
• Hajnal Csilla: Szombat esti frász
• Koltai Ágnes: Gáláns dámák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Maloin

Tarr Béla

Tarr Béla Georges Simenon regényéről.

 

Ha arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy miért szerettem meg és választottam ki ezt a történetet, azt hiszem az a legegyenesebb válasz, hogy azért, mert a mindenség és a hétköznapiság egyszerre jelenik meg benne.

Egyidejűleg kozmikus és kisrealista, egyszerre isteni és emberi, számomra benne foglaltatik a természet és az ember totalitása ugyanúgy, mint mindezek kisszerűsége is. Nagyon megszerettem Maloint.

Maloint, aki egyszerűen és mindenfajta perspektíva nélkül él a végtelen tenger mellett, aki szinte észre sem veszi a világot maga körül, már beletörődött a lassú és folyamatos leszakadásba, az egyre teljesebbé váló elmagányosodásba. Kapcsolatai mindinkább leszűkülnek, automatizálódnak, talán a legtöbb köze ahhoz a sirályhoz marad, akit mindennap megetet és így magához szelídít.

Amikor Maloin szemtanújává válik egy gyilkosságnak, megváltozik az élete. Szembe kell néznie olyan morális kérdésekkel, hogy mi a bűn, mi a bűnhődés, hol húzódik a határ az ártatlanság és a bűnrészesség között, és ez a kétkedési folyamat elvezeti őt ahhoz az ontológiai kérdéshez, hogy mi a létezés értelme, illetve értéke. Nevezetesen, hogy van-e értelem és érték?

Maloin kiállja a legnagyobb próbát is, a legsúlyosabb bűn elkövetése után, még ha el is veszítette az együgyűek ártatlanságát, megőrzi a becsületességét.

Megöregedve, kopaszon és ráncosan végre felnőtté válik.

De ez a felnőttség és bölcsesség már túl sok az életben maradáshoz.

Nehezen megszerzett emberi méltóságát csak egy méltóságteljes öngyilkossággal őrizheti meg.

Utolsó evezőcsapásai az örökkönvaló végtelen tenger ölébe vezetik vissza.

Maloin története mindannyiunkké, személy szerint különösen az enyém, meghitt és intim, barátságtalan és zord, mint az a táj, amiben mindez játszódik.

A film hangvétele tehát személyes lesz, minden kockájából áradni fog az a szemlélet, ahogyan én a világot látom, stílusában pedig puritán egyszerűséggel törekszem arra, hogy a maloini proletárvilág komplexitását minél hitelesebben és szeretetteljesebben életre kelthessem.

Úgy gondolom, hogyha ezt sikerül megvalósítanom, akkor maradéktalanul elégedett lehetek.

Tarr Béla

1998. karácsonyán


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 27. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2300