KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/július
KRÓNIKA
• N. N.: César Budapesten
AFRO-AMERIKAI FILM
• Kovács András Bálint: Fekete ügv Amerika külsőben
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Takács Ferenc: Christopher Marlowe és a manierista filmkép II. Edward

• Csáky M. Caliban: Az eltörhetetlen pálca Greenaway, Jarman, Prospero
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A turné Részletek egy forgatókönyvből
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: A parvenü katona A filmszínész Stroheim
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: A pojáca bütykös lábai Totò a magyar tévében
KÖNYV
• Báron György: Párizs ege alatt Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy
FESZTIVÁL
• Báron György: Hitler Goebbeisszel frizbizik Mediawave, Győr
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Elemi ösztön
• Békés Pál: Szabad préda
• Turcsányi Sándor: Alvajárók
• Sárközi Dezső: Állj, vagy lő a mamám!
• Turcsányi Sándor: Freddy halála (Az utolsó rémálom)
• Hajnal Csilla: Szombat esti frász
• Koltai Ágnes: Gáláns dámák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kísértés

Roboz Gábor

Breathe In – amerikai, 2013. Rendezte: Drake Doremus. Írta: Drake Doremus és Ben York Jones. Kép: John Guleserian. Zene: Dustin O’Halloran. Szereplők: Guy Pearce (Keith), Amy Ryan (Megan), Felicity Jones (Sophie), Mackenzie Davis (Lauren). Gyártó: Indian Paintbrush. Forgalmazó: JIL Kft. Feliratos. 98 perc.

Hiába tart Drake Doremus már az ötödik nagyjátékfilmjénél, csak elvétve lehet találkozni a nevével: a fiatal amerikai alkotó első néhány produkciója ugyanis nem került be a hagyományos moziforgalmazásba, és a helyzeten csak a negyedik munkája változtatott. Az ennek ellenére gyakran forgató író-rendező talán nem véletlenül hagyta maga mögött (romantikus) dramedyjeit, és a kedvező kritikai fogadtatásban részesült Őrülten hiányzol után újra a melodráma műfaját környékezte meg.

A Sundance-en debütált idei filmje azzal kezdődik, hogy egy békésen élő, középosztálybeli amerikai család házába beköltözik egy angol cserediáklány, aki abban a középiskolában folytatja tanulmányait fél évig, ahol az apa zongoratanárként dolgozik. Miután azonban a vendéglátók kétharmad részt örömmel fogadják be az otthonukba a visszafogott, sejthetően valamilyen érzelmi terhet cipelő lányt, a viszonyrendszer szép lassan megváltozik, az egyensúlyi állapot visszavonhatatlanul felborul.

Doremus nem intéz túl nagy kihívást a nézőkhöz: egyszerű, a játékidő előre haladtával egyre sötétebb színvilágú képekkel fogalmazza meg a történetet, és a hatáskeltésben fontos szerepet szán az aláfestő zenének. Ugyanakkor a Kísértés erényei közé tartozik, hogy hivalkodó gesztusoktól mentesen képes mesélni a karakterek érzelmi helyzetének gyökeres átalakulásáról, elfojtott feszültségek felszínre töréséről, és sikerültebb jelenetei arról tanúskodnak, hogy a rendező nem a hollywoodi túlmagyarázás példáját követi. Ezzel együtt Doremus produkciója, amely formailag és hangütés terén egyaránt a kétezres évek dán drámáival jár egy srófra, a konfliktus felvázolása után kevés meglepetést tartogat, és nem fogja megváltoztatni azok véleményét, akik szerint a függetlenfilmek már tényleg mindent elmondtak nekünk a család sérülékenységéről és felbomlásáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11628