KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/június
POSTA
• Ács Miklós: Kedves Filmvilág!

• Dániel Ferenc: Mister Úriember A Hitchcock-kennel
SOROZATGYILKOSOK
• Varga Zoltán: Rémület-kommersz A pszichológus szemével

• Bikácsy Gergely: Zazie, a kívülálló Louis Malle lidércfényei
• Ardai Zoltán: Sweet Movie Niagara kanális
• Fábry Sándor: Ödi-papi A hús
1895–1995
• Schubert Gusztáv: Lassított lónézés Székely Bertalan, az ősfilmes
• Beke László: 16 kocka igazság
• Székely Bertalan: A mozgás hogyan látszik?

• Lajta Gábor: A film újra meg újra A moziról beszél: El Kazovszkij
MAGYAR FILM
• Ozsda Erika: Főiskolai legenda Tanítványok Szőllősy Éváról
ANIMÁCIÓ
• Antal István: Donald kacsa magyar hangja Beszélgetés Michael Alexander Mehlmann-nal
KRITIKA
• Marton László Távolodó: Rock-bizarr David Bowie és a marsbéli pókok
• Hegyi Gyula: Magyar mártírium Lefegyverzett ellenséges erők I–II.; Magyar nők a Gulágon I.
• Békés Pál: A pinty hallgat A csalás gyönyöre
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Hirsch Tibor: Bosun! Greenaway-jegyzetek
• Kelemen Sándor: Berkes Ildikó: Kurosawa Akira
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: My Girl (Az első szerelem)
• Hegyi Gyula: Grand Canyon
• Koltai Ágnes: Az Oroszország Ház
• Mattesz Mónika: Őrült szafari
• Turcsányi Sándor: Coming out
• Sárközi Dezső: Tini nindzsa teknőcök II.
• Asbóth Emil: A prosti

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

©vejk, a derék katona 1–2.

Csillag Márton

Dobrý voják Švejk; Poslušně hlásím – csehszlovák, 1956, 1957. Rendezte: Karel Steklý. Szereplők: Rudolf Hrušínský, Svatopluk Beneš, František Filipovský. Forgalmazó: RTL Filmklub. 202 perc.

 

Nyílt filmszakmai titok, hogy a ©vejket legalább olyan nehéz megfilmesíteni, mint a Bibliát, mert nem elég, hogy Jaroslav Haąek klasszikus regénye is tele van hétköznapi emberekkel és velük megeső csodákkal, de ráadásként Josef Lada illusztrációi nem megkönnyítik, hanem egyenesen megnehezítik az adaptátor dolgát, hiszen nagyobb kihívás olyan figurát vászonra vinni, akinek ábrázatát a fél világ ismerni véli (lásd: ©vejk), mint olyanét, akit mindenki ismer, de nem rendel hozzá konkrét arcvonásokat (lásd: Jézus). Karel Steklý rendező klasszikus megoldással válaszolt erre a kihívásra: a tökéletes jelmezhez, sminkhez és díszletekhez tökéletes színészeket választott, és bár a forgatókönyv cselekménye jóval soványabb a regényénél, a film annyira hűen tolmácsolja a könyv hangulatát, hogy az embernek azon nyomban kedve lenne legurítani egy korsó smíchovi sört, vagy meghúzni egy vonat vészfékét.

Az 1956-ban, illetve 1957-ben forgatott Haąek-adaptáció egyik legnagyobb erőssége a nagyszerű karakterszínészek szerepeltetése, hiszen a címszereplő személyén keresztül összekapcsolt kis történeteknek a hiteles figurák adnak életet, a történelmi helyzet pedig csak hab a tortán. Ráadásul igen jól felvert, édes habocska, a filmek készítése idején, a szocializmus építése közepette ugyanis a klérus és a monarchia kifigurázása új értelmet nyert: egy részeges prédikáció a császári család nagyságáról egyszerre bírt nosztalgikus és osztályharcos felhanggal, a felhőtlen, következmények nélküli komédiázás pedig jót tett a film hangulatának. Ízléstelen tréfákról azonban, miként a regényben, itt sincsen szó. Steklý a klasszikus hollywoodi rendezőkre (Lubitsch, Wilder) jellemző arányérzékkel gúnyol ki és kelt együttérzést, így mutatva be a történetben rejlő szomorú (vagy éppen gyönyörű) kettősséget: a humánum szerény győzelmét az embertelen világháborús időkben.

A címszereplő Rudolf Hruąínský árnyalt alakítása a mellékszereplők pazar magánszámai (kiemelve a tábori lelkész Al Pacino és John Turturro legjobb pillanatait lepipáló játékát) mellett is a történet középpontjában marad, sőt újraértelmezi a szellemi kihívásokkal küzdő ©vejk figuráját: nem szimpla jóhiszemű lököttként mutatja be, hanem felelős emberként, akinek a civil mindennapokban megvan a magához való esze, a rendkívüli idők azonban rendkívüli képességet hoznak ki belőle – a túlélés képességét. Ez a film jóval több tehát mozgó képeskönyvnél, miként maga a regény is több történelmi lenyomatnál: az emberiség egyik legfontosabb küzdelmének, az egyéni hülyeségnél is nagyobb társadalmi hülyeség legyőzésének krónikája.

Extrák: kisfilm a karakterről és a film készítéséről, képgaléria.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9060