KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/június
POSTA
• Ács Miklós: Kedves Filmvilág!

• Dániel Ferenc: Mister Úriember A Hitchcock-kennel
SOROZATGYILKOSOK
• Varga Zoltán: Rémület-kommersz A pszichológus szemével

• Bikácsy Gergely: Zazie, a kívülálló Louis Malle lidércfényei
• Ardai Zoltán: Sweet Movie Niagara kanális
• Fábry Sándor: Ödi-papi A hús
1895–1995
• Schubert Gusztáv: Lassított lónézés Székely Bertalan, az ősfilmes
• Beke László: 16 kocka igazság
• Székely Bertalan: A mozgás hogyan látszik?

• Lajta Gábor: A film újra meg újra A moziról beszél: El Kazovszkij
MAGYAR FILM
• Ozsda Erika: Főiskolai legenda Tanítványok Szőllősy Éváról
ANIMÁCIÓ
• Antal István: Donald kacsa magyar hangja Beszélgetés Michael Alexander Mehlmann-nal
KRITIKA
• Marton László Távolodó: Rock-bizarr David Bowie és a marsbéli pókok
• Hegyi Gyula: Magyar mártírium Lefegyverzett ellenséges erők I–II.; Magyar nők a Gulágon I.
• Békés Pál: A pinty hallgat A csalás gyönyöre
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Hirsch Tibor: Bosun! Greenaway-jegyzetek
• Kelemen Sándor: Berkes Ildikó: Kurosawa Akira
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: My Girl (Az első szerelem)
• Hegyi Gyula: Grand Canyon
• Koltai Ágnes: Az Oroszország Ház
• Mattesz Mónika: Őrült szafari
• Turcsányi Sándor: Coming out
• Sárközi Dezső: Tini nindzsa teknőcök II.
• Asbóth Emil: A prosti

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Földrengés Tokióban

Farkas András

 

Japán ma is titokzatos ország, s nem csupán a keleti egzotikum, de a félelmes fejlettség is ámulatra késztetheti az európai szemlélőt. A „japán csoda” hátterében azonban veszélyes feszültségek is lappangnak: a társadalom hatalmi és technikai viszonyai között az ellentmondás mind föloldhatatlanabb; az ősi hagyomány és a világszintű tudomány egyre kevésbé fér meg egymás mellett.

A Földrengés Tokióban című japán filmnek, melynek forgatókönyvét Shindo Kaneto írta, ez az antagonizmus szolgált alapul; vagyis, hogy miként reagál a speciális hatalmi mechanizmus a tudomány vészjelzéseire, s mihez vezet, hogy e kétféle viszonylatrendszer között dadog a kommunikáció. (A következményeket már a mű formája, a katasztrófafilm is jelzi.) Társadalmi indokait tekintve tehát akár remekmű is lehetne. De nem az. S nem is annyira japán, mint inkább hollywoodi ez a film. Óriási lehetőségeket hagy kiaknázatlanul. Mert csak megpendíti, hogy a bürokrácia Japánban (is) pusztítóbb, mint egy földrengés; hogy a tekintélyelvűség hosszútávon (ott is) tragédiát idéz elő; hogy az erkölcsi konvenciók szétroncsolhatják a régi és az új malomkövei közt őrlődő családokat; hogy „Tokió törékeny város”. Igaz, ezek a drámák néhol Shindo művészetének erejével villannak föl!

A film egésze azonban inkább a Pokoli toronyhoz hasonlatos. Kár, hogy a rendező, Omori hitvallása nem így hangzik: „annyira szeretem Hollywoodot, hogy el nem feledhetem Japánt”...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7003