KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/június
POSTA
• Ács Miklós: Kedves Filmvilág!

• Dániel Ferenc: Mister Úriember A Hitchcock-kennel
SOROZATGYILKOSOK
• Varga Zoltán: Rémület-kommersz A pszichológus szemével

• Bikácsy Gergely: Zazie, a kívülálló Louis Malle lidércfényei
• Ardai Zoltán: Sweet Movie Niagara kanális
• Fábry Sándor: Ödi-papi A hús
1895–1995
• Schubert Gusztáv: Lassított lónézés Székely Bertalan, az ősfilmes
• Beke László: 16 kocka igazság
• Székely Bertalan: A mozgás hogyan látszik?

• Lajta Gábor: A film újra meg újra A moziról beszél: El Kazovszkij
MAGYAR FILM
• Ozsda Erika: Főiskolai legenda Tanítványok Szőllősy Éváról
ANIMÁCIÓ
• Antal István: Donald kacsa magyar hangja Beszélgetés Michael Alexander Mehlmann-nal
KRITIKA
• Marton László Távolodó: Rock-bizarr David Bowie és a marsbéli pókok
• Hegyi Gyula: Magyar mártírium Lefegyverzett ellenséges erők I–II.; Magyar nők a Gulágon I.
• Békés Pál: A pinty hallgat A csalás gyönyöre
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Hirsch Tibor: Bosun! Greenaway-jegyzetek
• Kelemen Sándor: Berkes Ildikó: Kurosawa Akira
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: My Girl (Az első szerelem)
• Hegyi Gyula: Grand Canyon
• Koltai Ágnes: Az Oroszország Ház
• Mattesz Mónika: Őrült szafari
• Turcsányi Sándor: Coming out
• Sárközi Dezső: Tini nindzsa teknőcök II.
• Asbóth Emil: A prosti

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az éjszakai utazók

Gervai András

 

Ugo Tognazzi rendezését tudományos-fantasztikus filmként hirdetik, valójában azonban a melodramatikus mesében nem sok szerep jut a tudománynak, még kevesebb a fantáziának; az alkotók tegnapi és mai gondjaikat helyezték át a második ezredforduló idejére. A konkrét téma, a probléma nagyon is aktuális, hiszen az öregek helyzetének megnyugtató, humánus rendezése napjainkban többé-kevésbé  mindenütt megoldatlan-megoldandó feladat.

Az éjszakai utazók arról szól, hogy a nem is olyan távoli jövőben (Olaszországban?) a 49 éven felülieknek, az „öregeknek” át kell engedniük minden pozíciójukat, elhagyniuk lakásukat, s egy tengerparti luxus „menhelyre” költözniük. De ez is csak átmeneti állomás, mert a gyakorta megrendezendő, kötelező kártya-partik, licitek segítségével a veszteseket, vagyis lassanként mindegyiküket behajózzák a végső úticél, a megsemmisítés felé.

Tognazzi rendezőként – pedig nem elsőfilmes – láthatóan küszködik anyagával, bár mentségére legyen mondva, hogy a megíratlan forgatókönyvbe életet lehelni, a megíratlan szerepeket eljátszatni nem is igen lehetett. (A Film egyébként Umberto Simonettának a közeljövőben magyarul is megjelenő, azonos című regénye alapján készült.) A nézőben nem ébreszt semmilyen gondolatot, hacsak az „öregeket megölik, ugye?” szívszaggató, elrajzolt erkölcsi példázatát nem tekintjük annak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/12 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6737