KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/június
POSTA
• Ács Miklós: Kedves Filmvilág!

• Dániel Ferenc: Mister Úriember A Hitchcock-kennel
SOROZATGYILKOSOK
• Varga Zoltán: Rémület-kommersz A pszichológus szemével

• Bikácsy Gergely: Zazie, a kívülálló Louis Malle lidércfényei
• Ardai Zoltán: Sweet Movie Niagara kanális
• Fábry Sándor: Ödi-papi A hús
1895–1995
• Schubert Gusztáv: Lassított lónézés Székely Bertalan, az ősfilmes
• Beke László: 16 kocka igazság
• Székely Bertalan: A mozgás hogyan látszik?

• Lajta Gábor: A film újra meg újra A moziról beszél: El Kazovszkij
MAGYAR FILM
• Ozsda Erika: Főiskolai legenda Tanítványok Szőllősy Éváról
ANIMÁCIÓ
• Antal István: Donald kacsa magyar hangja Beszélgetés Michael Alexander Mehlmann-nal
KRITIKA
• Marton László Távolodó: Rock-bizarr David Bowie és a marsbéli pókok
• Hegyi Gyula: Magyar mártírium Lefegyverzett ellenséges erők I–II.; Magyar nők a Gulágon I.
• Békés Pál: A pinty hallgat A csalás gyönyöre
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Hirsch Tibor: Bosun! Greenaway-jegyzetek
• Kelemen Sándor: Berkes Ildikó: Kurosawa Akira
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: My Girl (Az első szerelem)
• Hegyi Gyula: Grand Canyon
• Koltai Ágnes: Az Oroszország Ház
• Mattesz Mónika: Őrült szafari
• Turcsányi Sándor: Coming out
• Sárközi Dezső: Tini nindzsa teknőcök II.
• Asbóth Emil: A prosti

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egész nap esik

Sarodi Tibor

 

Képzeljünk el egy vonzó, bár már nem egészen fiatal, világot látott nőt, aki véletlenül egy elkeserítően unalmas faluba csöppen a világ végén. Az esemény felrázza a három tagú „helyi intelligenciát”. A snájdig százados hevesen udvarol, a piperkőc doktor is csapná a szelet, de hamar rájön, hogy reménytelen. A nyamvadt, borostás tanár hol csendesen asszisztál, hol vodkával átitatott bölcsességeit ontja, amelyeket a másik kettő akkor sem értene, ha véletlenül odafigyelne. Kiderül, hogy a távoli Göttingenben nem csak az egyetemet látogatta: charlestont jár a vándorcirkusz csillagával. És amikor a hiúságában sértett tiszt erőszakoskodni kezd a művésznővel, a védelmére kel. Reggel a nő és a tanár egymást átölelve, együtt hagyja el a falut a cirkusz-karavánnal.

Valószínűtlen, ugye? Olyan, mint egy mese. Az is. Hogy mindez a harmincas években Bulgáriában történik, annak nincs különösebb jelentősége. Bár a novella, amelyből Vladiszlav Ikonomov filmje készült, a század elején íródott, és a légkör inkább a „boldog békeidőket” idézi, mint a harminc évvel későbbi korszakot. A szereplőkről nem tudunk meg túl sokat. De minek is: a gonosz mostoháról mindenki tudja, hogy gonosz. A katonatiszt utálatos. A piperkőc üresfejű. A filosz nem szépfiú, de okos. Az idomárnő mondén, de lelke is van. És a végén a rosszak elnyerik méltó büntetésüket: hoppon maradnak. A szerelmesek egymáséi lesznek. Aki akarja, mélyebb tanulságokat is levonhat magának, de felesleges. Aki viszont kellemes időtöltést vár egy filmtől, az megtalálja. És megmarad benne egy-két szokatlan arc, villanásnyi jelenet, egy furcsa hangulat és az álomszerű befejezés lebegő emléke.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6388