KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/június
POSTA
• Ács Miklós: Kedves Filmvilág!

• Dániel Ferenc: Mister Úriember A Hitchcock-kennel
SOROZATGYILKOSOK
• Varga Zoltán: Rémület-kommersz A pszichológus szemével

• Bikácsy Gergely: Zazie, a kívülálló Louis Malle lidércfényei
• Ardai Zoltán: Sweet Movie Niagara kanális
• Fábry Sándor: Ödi-papi A hús
1895–1995
• Schubert Gusztáv: Lassított lónézés Székely Bertalan, az ősfilmes
• Beke László: 16 kocka igazság
• Székely Bertalan: A mozgás hogyan látszik?

• Lajta Gábor: A film újra meg újra A moziról beszél: El Kazovszkij
MAGYAR FILM
• Ozsda Erika: Főiskolai legenda Tanítványok Szőllősy Éváról
ANIMÁCIÓ
• Antal István: Donald kacsa magyar hangja Beszélgetés Michael Alexander Mehlmann-nal
KRITIKA
• Marton László Távolodó: Rock-bizarr David Bowie és a marsbéli pókok
• Hegyi Gyula: Magyar mártírium Lefegyverzett ellenséges erők I–II.; Magyar nők a Gulágon I.
• Békés Pál: A pinty hallgat A csalás gyönyöre
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Hirsch Tibor: Bosun! Greenaway-jegyzetek
• Kelemen Sándor: Berkes Ildikó: Kurosawa Akira
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: My Girl (Az első szerelem)
• Hegyi Gyula: Grand Canyon
• Koltai Ágnes: Az Oroszország Ház
• Mattesz Mónika: Őrült szafari
• Turcsányi Sándor: Coming out
• Sárközi Dezső: Tini nindzsa teknőcök II.
• Asbóth Emil: A prosti

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tiszteletbeli konzul

Báron György

 

„Dr. Eduardo Plarr a Paraná partján álldogált a szerény kikötőben, korlátok és sárga daruk között, s azt a vízszintes füstcsíkot figyelte, amely lomhán terült szét a nyugati égen, a Chaco fölött. Úgy húzódott keresztül az alkony vörös pászmáin, akár egy nemzeti lobogó sávja. Néptelen volt a kikötő, csak a révparancsnokság előtt őrködött egy-egy matróz. Ilyen estéken a tűnő nappali fények és egy-egy ismeretlen növényi illat varázsa gyakran éleszt egyesekben gyermekkori emlékeket s új reményeket, míg másokban az elszalasztott és már-már elfeledett perceket idézi fel.”

Ezzel a leírással kezdődik Graham Greene A tiszteletbeli konzul című regénye, melyet John Mackenzie brit rendező kétségbeesett igyekezettel próbált meg filmvászonra átültetni. Hogy ez enyhén szólva nem sikerült neki, annak oka alighanem az a közkeletű tévedés, mely szerint ilyenkor célszerű a regényből kihüvelyezni annak elmondható történetét, s azt képekben elmesélni. Pedig a regény – és a film – ott kezdődik, ahol a történet végetér: a történet megjelenítésének módjával. A nyugati égen lomhán szétterülő füstcsíkokkal, az alkony vörös pászmáival, a tűnő nappali fények és ismeretlen növényi illatok varázsával. Ennek nyoma sincs a filmben. Helyette egy középszerűen unalmas politikai krimit kapunk valamely dél-amerikai diktatúráról, Costa-Gavras nyomán, ügyetlenül és fantáziátlanul. A rendezőnek mozihősre van szüksége, ezért Greene idősödő, megtört orvosát, ezt az igazán emlékezetes figurát egy divatos új-hollywoodi ifjú amorózóval, Richard Gere-rel játszatja. A személyes dráma így kiiktatódik, helyette a jobb sorsra érdemes Gere vonul és villogtatja fehér fogait a filmvásznon, a mozibajáró hölgyek nagy örömére. Aki azonban „az alkony vörös pászmáit” szeretné látni, bölcsebben teszi, ha Graham Greene könyvét veszi kézbe, s messzire elkerüli a John Mackenzie összeeszkábálta szövegfelmondós filmváltozatát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/04 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5853