KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/június
POSTA
• Ács Miklós: Kedves Filmvilág!

• Dániel Ferenc: Mister Úriember A Hitchcock-kennel
SOROZATGYILKOSOK
• Varga Zoltán: Rémület-kommersz A pszichológus szemével

• Bikácsy Gergely: Zazie, a kívülálló Louis Malle lidércfényei
• Ardai Zoltán: Sweet Movie Niagara kanális
• Fábry Sándor: Ödi-papi A hús
1895–1995
• Schubert Gusztáv: Lassított lónézés Székely Bertalan, az ősfilmes
• Beke László: 16 kocka igazság
• Székely Bertalan: A mozgás hogyan látszik?

• Lajta Gábor: A film újra meg újra A moziról beszél: El Kazovszkij
MAGYAR FILM
• Ozsda Erika: Főiskolai legenda Tanítványok Szőllősy Éváról
ANIMÁCIÓ
• Antal István: Donald kacsa magyar hangja Beszélgetés Michael Alexander Mehlmann-nal
KRITIKA
• Marton László Távolodó: Rock-bizarr David Bowie és a marsbéli pókok
• Hegyi Gyula: Magyar mártírium Lefegyverzett ellenséges erők I–II.; Magyar nők a Gulágon I.
• Békés Pál: A pinty hallgat A csalás gyönyöre
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Hirsch Tibor: Bosun! Greenaway-jegyzetek
• Kelemen Sándor: Berkes Ildikó: Kurosawa Akira
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: My Girl (Az első szerelem)
• Hegyi Gyula: Grand Canyon
• Koltai Ágnes: Az Oroszország Ház
• Mattesz Mónika: Őrült szafari
• Turcsányi Sándor: Coming out
• Sárközi Dezső: Tini nindzsa teknőcök II.
• Asbóth Emil: A prosti

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Három évszak

Pápai Zsolt

 

A századvég Vietnamja a Föld alighanem egyik legdinamikusabban változó országa. Gazdasági liberalizáció, egypárti vezetés. Egyelőre. Melyik a követendő: a kínai vagy a kelet-európai modell? A kérdés mindmáig nem eldöntött.

Ide, a már nem a régi, még nem az új Vietnamba kalauzol az itt született, de az Egyesült Államokban nevelkedett, csupán 26 éves Tony Bui rendező debütáló munkája. A három „évszak”: a múlt, azaz olvadásnak indult tradíció, illetve a kérdő- és felkiáltójelekkel teli jelen és jövő. A laza, epizódszerűen szerkesztett film négy embernek – egy virágárus lánynak, egy utcagyereknek, egy riksás férfinak és egy amerikai ex-tengerészgyalogosnak – a változások egyik epicentrumában, Ho Si Minh-városban tett „utazásáról”, egymás- és önkereséséről mesél. Hőseink bármennyire különbözőek is, életük paralel fut. Mert egy hasadóban lévő világban a párhuzamos sorsok közös nevezője a magány – másképpen: a kényszeres vágy a kapcsolatteremtésre. A néhol már-már melodrámába hajló történetek mögött nyers líra lüktet: az érzékeny és mértéktartó, bravúrosra komponált és ellenpontozott, klasszicizáló képeket életöröm, részvét és szánalom színezi. A hatás igen meggyőző, még ha helyenként görcsösnek tetsző is a szándék, mely minden nyomorúságot idézőjelbe utalna.

A Három évszak az első amerikai produkció, melyet az elmúlt negyedszázadban Vietnamban forgattak. Az egyetlen Harvey Keitel kivételével teljes egészében ázsiai színészekkel készült film az idei Sundance-en, a fesztivál eddigi történetében példátlan módon, a legjelentősebb díjak közül hármat is (a zsűri nagydíja, a közönség díja, a legjobb operatőri munka) elnyert.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4641