KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/június
POSTA
• Ács Miklós: Kedves Filmvilág!

• Dániel Ferenc: Mister Úriember A Hitchcock-kennel
SOROZATGYILKOSOK
• Varga Zoltán: Rémület-kommersz A pszichológus szemével

• Bikácsy Gergely: Zazie, a kívülálló Louis Malle lidércfényei
• Ardai Zoltán: Sweet Movie Niagara kanális
• Fábry Sándor: Ödi-papi A hús
1895–1995
• Schubert Gusztáv: Lassított lónézés Székely Bertalan, az ősfilmes
• Beke László: 16 kocka igazság
• Székely Bertalan: A mozgás hogyan látszik?

• Lajta Gábor: A film újra meg újra A moziról beszél: El Kazovszkij
MAGYAR FILM
• Ozsda Erika: Főiskolai legenda Tanítványok Szőllősy Éváról
ANIMÁCIÓ
• Antal István: Donald kacsa magyar hangja Beszélgetés Michael Alexander Mehlmann-nal
KRITIKA
• Marton László Távolodó: Rock-bizarr David Bowie és a marsbéli pókok
• Hegyi Gyula: Magyar mártírium Lefegyverzett ellenséges erők I–II.; Magyar nők a Gulágon I.
• Békés Pál: A pinty hallgat A csalás gyönyöre
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Hirsch Tibor: Bosun! Greenaway-jegyzetek
• Kelemen Sándor: Berkes Ildikó: Kurosawa Akira
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: My Girl (Az első szerelem)
• Hegyi Gyula: Grand Canyon
• Koltai Ágnes: Az Oroszország Ház
• Mattesz Mónika: Őrült szafari
• Turcsányi Sándor: Coming out
• Sárközi Dezső: Tini nindzsa teknőcök II.
• Asbóth Emil: A prosti

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Filmszemle

Sodrásban

Schubert Gusztáv

 

A történelmet nem mindig lehet észrevenni, többnyire halkan lép be az életünkbe, senki fel nem neszel, ha mégis, újra fejünkre húzzuk a takarót, álmodnánk tovább a múltat. A világfelfordulások a filmtörténetben is ritkák, bársonyos forradalmak jönnek inkább, s nem partot döngető új hullámok.

Valami történt a szemlén. Nem is olyan könnyű nevén nevezni a változást, nem forradalom, senki sem írt tizenkét pontot, nem épültek barikádok, fejek sem hullottak, mégis, sorsdöntő napok voltak, a régi világ nincs tovább.

Az eltékozolt fiúk visszatértek. Soha ennyi független és fiatal filmet nem láthattunk még szemlén, s ami kezdetben csak számszaki kérdésnek látszott – most már világosan áll előttünk –, valódi gátszakadást okozott. A magyar film folyama (patakja? erecskéje?) nem a régi mederben folyik ezentúl tovább.

A forradalomhoz, legyen mégoly bársonyos, kettő kell, a múltba cövekelt ancien régime nélkül nincsenek új idők, új hullámok. Kedvezőbb körülmények között a fiatalok a filmélet természetes rendje szerint követik, írják át, forgatják föl a papa moziját. De volt-e valaha korszellem, mely ne várta volna meg a dicstelen bukást, az ódivatúság ódiumát? A kilencvenes évek magyar mozijában nem a fiatalok voltak a felforgatók, hanem az öregek, ők lázadtak a természet törvénye ellen, amikor – nem feltétlenül szánt szándékkal – nem engedve az utánuk következőket saját filmhez, saját sikerhez vagy bukáshoz, eltékozolták a fiaikat.

A film nő, amerre tud. Nem a független filmezés ismert magára, a szakma idegenítette el magától a tehetségeket. Nemzedékek torlódtak bele a kispályás filmezésbe, s csináltak a szükségből erényt. Máig érvényes az a gondolat, hogyha nincsenek milliók a filmezésre, akkor egy forintból kell filmet csinálni. Szirtes András, az „ötletgazda”, az elsők közé tartozott, aki észrevette, hogy a rendszerváltás után sincs más kitörési lehetőség a szellemet-stílust gúzsbakötő konvenciókból, mint ez a Szent Ferenc-i szegénymozi. Aki szabad akar lenni, jobb, ha távol tartja magát a politikától. És a millióktól. Tette hozzá a kilencvenes évek független filmese. A KVB, a Duna Műhely, a BBS ebben a szellemben működött.

És most, derék poén a történelemtől, ők vannak többségben.

A civilek, az amatőrök, a fiatalok: tőlük függ egy perc múlva minden.

Nagy kérdés, rájönnek-e, hogy fősodorba kerültek? És arra, hogy ott már nem elég az ügyes technika vagy az érdes új stílus, ott már irdatlan erőkkel kell dacolni. A film kilencvenes évekbeli méltatlan története, a nagypolitika eltékozolt szabadságát idézi – kicsiben. A bársonyos forradalom a szabadság kis köreinek társadalmát hirdette meg. A nagypolitika cinikus módon az ellentétét nyomta át a mit sem sejtő társadalmon, a kis körök szabadságát. A civilfilmezésnek nemcsak az új forgalmazási csatornákat, filmklubokat kell megtalálni, a civiltársadalmat is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/04 04. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2885