KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/június
POSTA
• Ács Miklós: Kedves Filmvilág!

• Dániel Ferenc: Mister Úriember A Hitchcock-kennel
SOROZATGYILKOSOK
• Varga Zoltán: Rémület-kommersz A pszichológus szemével

• Bikácsy Gergely: Zazie, a kívülálló Louis Malle lidércfényei
• Ardai Zoltán: Sweet Movie Niagara kanális
• Fábry Sándor: Ödi-papi A hús
1895–1995
• Schubert Gusztáv: Lassított lónézés Székely Bertalan, az ősfilmes
• Beke László: 16 kocka igazság
• Székely Bertalan: A mozgás hogyan látszik?

• Lajta Gábor: A film újra meg újra A moziról beszél: El Kazovszkij
MAGYAR FILM
• Ozsda Erika: Főiskolai legenda Tanítványok Szőllősy Éváról
ANIMÁCIÓ
• Antal István: Donald kacsa magyar hangja Beszélgetés Michael Alexander Mehlmann-nal
KRITIKA
• Marton László Távolodó: Rock-bizarr David Bowie és a marsbéli pókok
• Hegyi Gyula: Magyar mártírium Lefegyverzett ellenséges erők I–II.; Magyar nők a Gulágon I.
• Békés Pál: A pinty hallgat A csalás gyönyöre
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Hirsch Tibor: Bosun! Greenaway-jegyzetek
• Kelemen Sándor: Berkes Ildikó: Kurosawa Akira
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: My Girl (Az első szerelem)
• Hegyi Gyula: Grand Canyon
• Koltai Ágnes: Az Oroszország Ház
• Mattesz Mónika: Őrült szafari
• Turcsányi Sándor: Coming out
• Sárközi Dezső: Tini nindzsa teknőcök II.
• Asbóth Emil: A prosti

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Végtelen és képtelen

Mátyás Péter

 

A tapasztalt, középkorú zsaru (Robert De Niro) az egyik rendőrségi akció során szétlövi az útjába kerülő tv-kamerát. Főnökei el akarják kerülni a magas kártérítést, ezért arra kötelezik, vállaljon szerepet egy valóságon alapuló, élő televíziós sorozatban. Kamerákat szerelnek fel lakásába, kocsijába, még kabátja gombjába is beépítenek egyet, hogy a nézők mindenhová követhessék egy igazi zsaru életét. Ráadásul társként egy kétbalkezes biztonsági őrt (Eddie Murphy) szerződtetnek mellé, aki jobban szeret a reflektorfényben szerepelni, mint munkáját végezni. Ismerős vígjátéki szituáció ez, a komoly, szabályzathoz ragaszkodó és munkájára koncentráló zsaru és a lezser, könnyfakasztó történeteket mesélő, önmagától is meghatódó ripacs kényszerű kapcsolatáról. A Showtime legemlékezetesebb pillanatait azok a korábbi, hasonló témájú filmekre történő hivatkozások és idézetek, amelyek a 48 órától kezdve a Piszkos Harry, a Halálos fegyver, a Drágán add az életed szériákig terjednek. A legjobb jelenetben a legendás T. J. Hooker, William Shatner önmagát alakítva, megöregedve és pocakosan magyarázza el De Nirónak, hogyan kell viselkednie egy rendőrnek a kamerák előtt. Sajnos a rendező ezzel el is lövi puskaporát.

A krimi ugyanis érdektelen, a hányaveti módon felvázolt karakterek, a titokzatos főgengszter vagy a szolidan szexis tv producer pedig unalmas. A bevált, ám elkoptatott klisé alkalmazása az ígéretes kezdést követően ellaposítja a film második felét, amit a tízpercenként menetrendszerűen érkező humor bonbon próbál meg feledtetni. De Nirónak a 15 perc hírnév után, ahol hasonló figurát játszott, most egy újabb filmet kellene megmentenie. A csoda elmarad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2562