KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/június
POSTA
• Ács Miklós: Kedves Filmvilág!

• Dániel Ferenc: Mister Úriember A Hitchcock-kennel
SOROZATGYILKOSOK
• Varga Zoltán: Rémület-kommersz A pszichológus szemével

• Bikácsy Gergely: Zazie, a kívülálló Louis Malle lidércfényei
• Ardai Zoltán: Sweet Movie Niagara kanális
• Fábry Sándor: Ödi-papi A hús
1895–1995
• Schubert Gusztáv: Lassított lónézés Székely Bertalan, az ősfilmes
• Beke László: 16 kocka igazság
• Székely Bertalan: A mozgás hogyan látszik?

• Lajta Gábor: A film újra meg újra A moziról beszél: El Kazovszkij
MAGYAR FILM
• Ozsda Erika: Főiskolai legenda Tanítványok Szőllősy Éváról
ANIMÁCIÓ
• Antal István: Donald kacsa magyar hangja Beszélgetés Michael Alexander Mehlmann-nal
KRITIKA
• Marton László Távolodó: Rock-bizarr David Bowie és a marsbéli pókok
• Hegyi Gyula: Magyar mártírium Lefegyverzett ellenséges erők I–II.; Magyar nők a Gulágon I.
• Békés Pál: A pinty hallgat A csalás gyönyöre
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Hirsch Tibor: Bosun! Greenaway-jegyzetek
• Kelemen Sándor: Berkes Ildikó: Kurosawa Akira
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: My Girl (Az első szerelem)
• Hegyi Gyula: Grand Canyon
• Koltai Ágnes: Az Oroszország Ház
• Mattesz Mónika: Őrült szafari
• Turcsányi Sándor: Coming out
• Sárközi Dezső: Tini nindzsa teknőcök II.
• Asbóth Emil: A prosti

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Telivérek

Kovács Patrik

Thoroughbreds – amerikai, 2017. Rendezte: Corey Finley. Szereplők: Anya Taylor-Joy, Olivia Cooke, Anton Yelchin. Forgalmazó: Bontonfilm. 92 perc.

 

Bajos egy fenékkel két lovat megülni, de bocsánatos bűn, ha egy elsőfilmes rendező teszi, akit a megfelelésvágy hajt. Corey Finley bemutatkozó mozija, a Telivérek egyszerre furfangos biztonsági játék és unikális stílusgyakorlat: filmtörténeti referenciák sokaságát mozgatja, de kor- és trendérzékeny független produkcióként jelenünkről is regélni akar. Főhősei, a tizenéves Lily (Anya Taylor-Joy) és hajdani iskolatársa, Amanda (Olivia Cooke) hosszú idő után sodródnak újra egymás mellé, és mély barátságot kötnek, egyúttal elhatározzák, hogy elteszik láb alól egyikőjük dúsgazdag, ám zsarnoki nevelőapját. Az alapkonfliktus korántsem újszerű, és nemcsak az ítészek által gyakran említett inspirációk (Gyilkos játékok, Mennyei teremtmények, Amerikai pszicho) figyelemreméltók, de a Telivérek még Cronenberg (Térkép a csillagokhoz), sőt Hitchcock (A kötél, Idegenek a vonaton) életművéből is merít.

Szerencsére Finley rafináltan közelít az alapanyaghoz: korlátot szab a bűnproblematikának, és inkább annak bemutatására összpontosít, hogy az aljas célt szolgáló dacszövetség miként emészti fel a lányok lelkét. A hamvasnak tűnő, ám belül romlott Lily és az érzelemszegény, mentálisan zavart Amanda izgalmas és szórakoztató ellentétpárt alkot, s a kapcsolatukat elmélyítő szekvenciák elbűvölően abszurdak, még akkor is, ha árnyékot vet rájuk a dikció fogyatékossága: olykor kimódolt, steril egysorosok keverednek a valószerűen őszinte gesztusokkal. A Telivérek csupán a játékidő utolsó harmadában kezd thrillerként működni, ám a gyilkosságot előkészítő mozzanatok annak ellenére érdektelenek, hogy ekkortájt lép be a történetbe a pitiáner drogdíler, Tim (a fiatalon elhunyt Anton Yelchin utolsó szerepe), s e remekbeszabott mellékfigura úgy kell a nézőnek, akár egy falat kenyér, hiszen a kérges szívű lányok erkölcsi ellenpólusa: megnyerően esendő és szimpatikusan józan.

Miliőábrázolását tekintve elsőrangú a film: Finley és operatőre, Lyle Vincent hideg, fémes színekkel festik meg az egyébként is temetői hangulatú kertvárosi közeget. A kamera hol hosszú, változatos gépmozgásokkal barangolja be a labirintusszerű enteriőröket, hol felülnézetből – akár egy haragvó istenség szemszögéből – kémleli a hősöket, a befogadói tekintetet pedig olykor merész átélezések orientálják. A cselekménybe épített ellipszisek és a mozgóképes intertextusok (különösképp a Holtan érkezett című film noir megidézése) szintén remekül sülnek el, csak épp Lily és Amanda drámája veszít súlyából azáltal, hogy a Telivérek a végkifejletben látványosan megalkuszik a klisékkel. Így aztán debütáns rendezőnk sem korunk ifjúságáról, sem bűnről és bűnhődésről nem tud újat mondani. Formaérzékenysége és karaktervezetési képessége viszont kimagasló akkor is, ha e filmje inkább az indie szcéna középmezőnyét erősíti.

Extrák: Kimaradt jelenetek, kisfilm a látványvilágról és a karakterekről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13838