KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/május
KRÓNIKA
• Pörös Géza: Tadeusz Lomnicki
• Zalán Vince: A mi nesztorunk
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Lidérces városok Berlin

• Takács Ferenc: Az igazság paranoiája JFK
RETROSPEKTÍV
• Báron György: Választások és vonzások Eric Rohmer filmjei
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: A Sárkány utcánál nincs ravaszabb Beszélgetés a civil filmről
• Simándi Júlia: Mentse, aki tudja, a régi filmeket Beszélgetés Tóth Jánossal és Gyürey Verával
• Nemeskürty István: Atlantisz megmentett darabja Az obsitos; A falu rossza
TELEVÍZÓ
• György Péter: A Nyugat kapujában Össztűz; Friderikusz-show
• Balassa Péter: Arab hómezők Közjáték
KRITIKA
• Almási Miklós: Fortinbras nem jön Hamlet
• Hirsch Tibor: Csillagok háborúja A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire
• Koltai Ágnes: Népi szmoking Vörörs vurstli
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Sülve-főve Cinkekirály; Sellő félig a habokból; Sülve-főve
• Koltai Ágnes: Ay Carmela
• Turcsányi Sándor: Neon City
• Békés Pál: Az utolsó cserkész
• Sárközi Dezső: Űrszekerek VI.
• Sneé Péter: Felhők közül a nap
• Tamás Amaryllis: Beethoven
ELLENFÉNY
• Molnár Gál Péter: Hollywoodi pizza

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

A folyó vonala

Karcsai Kulcsár István

 

A film címe az olasz ellenállás egyik jelszavára utal. A második világháború idején „a folyó vonalán”, Franciaországon át jutottak el Angliába a fasizmus elől menekülők és azok, akik azután onnan szervezték és folytatták tovább a harcot. Aldo Scavarda filmjében a római gettóból kisodródott és így egyelőre megmenekült kisfiú járja végig ezt az utat, apja hangjának nyomában, aki az angol rádióban olvassa be a reményt keltő és ellenállásra buzdító híreket. Háborús, kalandos filmet látunk tehát. Az üldöztetés, a gettó, a háború, az ellenállás képei soha nem csituló érzelmekre apellálnak. Ám sajnos a megszokás, az ismétlés gyakran fásulttá tesz a „háborús téma” iránt. Ez az olasz film azzal győzi le az ilyenkor óhatatlanul előbukkanó közhelyeket, hogy sikerrel kerüli el a külsőségeket. A történet és a környezet erre csábít, de a rendező több mozzanattal is sikeresen harcol ellene. Egyrészt a gyerek szemszögéből mutatja 1943 utolsó harmadának valószínűtlenül zilált világát, másrészt humánusan, gyakran humorral ábrázolja az esett, teljes joggal rémült kisembereket, gyakran nem éppen makulátlan jellemeket, akik az igazán bátrak mellett a maguk módján szintén derekasan viselkednek. A sok jó színész mellett is emlékezetesek a gyerekfőszereplő, Vasco de Get természetes reagálásai, őszinte pillanatai.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8176