KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/május
KRÓNIKA
• Pörös Géza: Tadeusz Lomnicki
• Zalán Vince: A mi nesztorunk
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Lidérces városok Berlin

• Takács Ferenc: Az igazság paranoiája JFK
RETROSPEKTÍV
• Báron György: Választások és vonzások Eric Rohmer filmjei
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: A Sárkány utcánál nincs ravaszabb Beszélgetés a civil filmről
• Simándi Júlia: Mentse, aki tudja, a régi filmeket Beszélgetés Tóth Jánossal és Gyürey Verával
• Nemeskürty István: Atlantisz megmentett darabja Az obsitos; A falu rossza
TELEVÍZÓ
• György Péter: A Nyugat kapujában Össztűz; Friderikusz-show
• Balassa Péter: Arab hómezők Közjáték
KRITIKA
• Almási Miklós: Fortinbras nem jön Hamlet
• Hirsch Tibor: Csillagok háborúja A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire
• Koltai Ágnes: Népi szmoking Vörörs vurstli
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Sülve-főve Cinkekirály; Sellő félig a habokból; Sülve-főve
• Koltai Ágnes: Ay Carmela
• Turcsányi Sándor: Neon City
• Békés Pál: Az utolsó cserkész
• Sárközi Dezső: Űrszekerek VI.
• Sneé Péter: Felhők közül a nap
• Tamás Amaryllis: Beethoven
ELLENFÉNY
• Molnár Gál Péter: Hollywoodi pizza

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Patakfia és a Nap

Kapecz Zsuzsa

Mesekönyvből mesélni kétféleképpen lehet: pontos szöveghűséggel vagy ide-oda kalandozva. Martin Tapak a második módot választotta, amikor kibővítette a Grimm-fivérek egyik nevezetes történetét, Az ördög három arany hajszálát más Grimm-mesék, főként A kristálygolyó részeivel. Filmje nem több, mint e mesék történéseinek többé-kevésbé eredeti kombinációban való rekonstruálása. Ez nem feltétlenül baj, de bizonyos kívánalmaknak ez esetben is eleget kell tenni, még a mesében is. Ha a kamera elé vitt tájak érdektelenek, legalább a díszletek vonzzák a szemet. Ha a díszletek sem, legalább a jelmezek vagy a tárgyi környezet. Ha a képek unalmasak, legalább a színészek legyenek szuggesztívek. A rettenetes király legalább rettenetes legyen. Az udvari bolond legalább mulattató. A varázsló legalább titokzatos, ha nem is merlini. A hercegkisasszony legalább elviselhető, ha nem is szép. Valami legalább legyen, sóhajt a néző. Mi lenne, ha Patakfia mégsem hozná el a Nap hajszálait? De akinek szárnyal a fantáziája, az otthon is maradhat és ábrándozhat bámulatos mesefilmekről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6462