KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/május
KRÓNIKA
• Pörös Géza: Tadeusz Lomnicki
• Zalán Vince: A mi nesztorunk
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Lidérces városok Berlin

• Takács Ferenc: Az igazság paranoiája JFK
RETROSPEKTÍV
• Báron György: Választások és vonzások Eric Rohmer filmjei
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: A Sárkány utcánál nincs ravaszabb Beszélgetés a civil filmről
• Simándi Júlia: Mentse, aki tudja, a régi filmeket Beszélgetés Tóth Jánossal és Gyürey Verával
• Nemeskürty István: Atlantisz megmentett darabja Az obsitos; A falu rossza
TELEVÍZÓ
• György Péter: A Nyugat kapujában Össztűz; Friderikusz-show
• Balassa Péter: Arab hómezők Közjáték
KRITIKA
• Almási Miklós: Fortinbras nem jön Hamlet
• Hirsch Tibor: Csillagok háborúja A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire
• Koltai Ágnes: Népi szmoking Vörörs vurstli
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Sülve-főve Cinkekirály; Sellő félig a habokból; Sülve-főve
• Koltai Ágnes: Ay Carmela
• Turcsányi Sándor: Neon City
• Békés Pál: Az utolsó cserkész
• Sárközi Dezső: Űrszekerek VI.
• Sneé Péter: Felhők közül a nap
• Tamás Amaryllis: Beethoven
ELLENFÉNY
• Molnár Gál Péter: Hollywoodi pizza

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sztárok bűvöletében

Ardai Zoltán

 

Tíz éve készült a nálunk eddig csak névről ismert lengyel Janusz Kondratiuk kellemes moziként is nézhető filmje, a bemutatkozás mégsem érződik késeinek: a Sztárok bűvöletében friss maradt, mintha mostanában készült volna. A tartósítás „trükkjei” nem látványosak, de minél szerényebbek, annál nehezebben kifürkészhetőek. Kondratiuk megszokott képbeállításokba, filmeken sokszor látott helyzetekbe is furcsa izgalmat, életet lehel a motívumok mesteri kevergetésével, a gyakori hangulati kontrasztokkal és ritmusváltásokkal. Elmondható: a bizonyára átütőbb tehetségű Forman vagy Menzel stílusa Kondratiukot inkább önmagára ébresztette, mintsem „megtetszett neki”.

A történet két – jól egyénített – kisvárosi kamaszhőse 1945-ben, a nácik kivonulásakor mozigépészként éli világát. Barátságuknak nem a dühödt, végső német össztűz, hanem a vajúdó új Lengyelországban megütköző indulatok vetnek tragikus véget. Kondratiuk e hirtelen befejezéssel nem próbál kitanítani arra, menynyire illuzórikus szemléletű a főként csókoktól és csókok elmaradásától sebződő kamaszlét, sem pedig arra, hogy menynyire szent ez, szemben a csúf és komor, politikába-tapadt felnőttléttel. Egyszerűen csak megmutat egy döbbent pillanatot: az egész élet szerkezetére való ráismerés kezdetét. És játékos könnyedséggel adja elő ezt is, mint más az adu ászt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6380