KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/május
KRÓNIKA
• Pörös Géza: Tadeusz Lomnicki
• Zalán Vince: A mi nesztorunk
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Lidérces városok Berlin

• Takács Ferenc: Az igazság paranoiája JFK
RETROSPEKTÍV
• Báron György: Választások és vonzások Eric Rohmer filmjei
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: A Sárkány utcánál nincs ravaszabb Beszélgetés a civil filmről
• Simándi Júlia: Mentse, aki tudja, a régi filmeket Beszélgetés Tóth Jánossal és Gyürey Verával
• Nemeskürty István: Atlantisz megmentett darabja Az obsitos; A falu rossza
TELEVÍZÓ
• György Péter: A Nyugat kapujában Össztűz; Friderikusz-show
• Balassa Péter: Arab hómezők Közjáték
KRITIKA
• Almási Miklós: Fortinbras nem jön Hamlet
• Hirsch Tibor: Csillagok háborúja A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire
• Koltai Ágnes: Népi szmoking Vörörs vurstli
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Sülve-főve Cinkekirály; Sellő félig a habokból; Sülve-főve
• Koltai Ágnes: Ay Carmela
• Turcsányi Sándor: Neon City
• Békés Pál: Az utolsó cserkész
• Sárközi Dezső: Űrszekerek VI.
• Sneé Péter: Felhők közül a nap
• Tamás Amaryllis: Beethoven
ELLENFÉNY
• Molnár Gál Péter: Hollywoodi pizza

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Első látásra

Turcsányi Sándor

 

Bukolika-alsón járunk a távoli Amerikaországban. Itt éli napjait a derék Val Kilmer (vö.: Val Bottyán), masszőr egy rekreációs centrum áruházában, de a keze arany (hogy a szívéről már ne is szóljunk, noha azzal csak ritkábban masszíroz). Sajna vak, mint a denevér, de már beletörődött, nézi a hokit a tévén (ha süket is lenne, nyilván a cseh adón nézné, hokiközvetítésben ők a királyok).

Feltörekvő, a piacgazdaság kihívásaival bátran lepaktáló építésznő, az Oscar-díjas Mira Sorvino érkezik kúrára. (Nem tudom, kifigyelték-e, vannak teljesen jelentéktelen művésznők, akik egyszer, úgyszólván véletlenül, valami supporting kategóriában, és azóta nem jön le róluk. A másik ilyen az Oscar-díjas Marina Tomei, ő konkrétan a Vinny, az 1ügyű című remekben domborított, kicsit a saját sikeremnek is tekintem, pont e hasábokon ünnepelhettem, de hiszen.)

Visszafogottan ábrázolt masszírozás után Mira úgy dönt, orvoshoz viszi Valt. Hosszas vívódás után Val úgy dönt, vállalja a műtétet, mert az is lehet, hogy csalódni fog. Nos, ennél a résznél már a legamatőrebb mozinéző is tudja, hogy színigaz történettel ül szemben. A végén azért ki is írják neki, natürlich a szereplők további sorsának címszavanként összerakott vázlatával. Anélkül, hogy a bonyodalomba belemennénk, elárulhatom, elég jó lesz nekik.

Ezzel együtt szomorúan kell megállapítanom, e kis gyöngyszem a közeli Magyarországon nem fogja elérni a kívánt hatást. Ugyanis az alkotók a vak ember történetébe egy célratörő vattacukor reklámot csomagoltak. Ám ha a távoli Amerikában árulnak is a mozikban efféle csemegét, addig a közeli Duna Plazából nincs az a makacs néző, aki kirobogjon a távoli gyáli piacra azért a ragacsos finomságért. Különben is, április 4-én minden évben árat emelnek a vattacukor-árusok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4469