KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/május
KRÓNIKA
• Pörös Géza: Tadeusz Lomnicki
• Zalán Vince: A mi nesztorunk
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Lidérces városok Berlin

• Takács Ferenc: Az igazság paranoiája JFK
RETROSPEKTÍV
• Báron György: Választások és vonzások Eric Rohmer filmjei
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: A Sárkány utcánál nincs ravaszabb Beszélgetés a civil filmről
• Simándi Júlia: Mentse, aki tudja, a régi filmeket Beszélgetés Tóth Jánossal és Gyürey Verával
• Nemeskürty István: Atlantisz megmentett darabja Az obsitos; A falu rossza
TELEVÍZÓ
• György Péter: A Nyugat kapujában Össztűz; Friderikusz-show
• Balassa Péter: Arab hómezők Közjáték
KRITIKA
• Almási Miklós: Fortinbras nem jön Hamlet
• Hirsch Tibor: Csillagok háborúja A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire
• Koltai Ágnes: Népi szmoking Vörörs vurstli
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Sülve-főve Cinkekirály; Sellő félig a habokból; Sülve-főve
• Koltai Ágnes: Ay Carmela
• Turcsányi Sándor: Neon City
• Békés Pál: Az utolsó cserkész
• Sárközi Dezső: Űrszekerek VI.
• Sneé Péter: Felhők közül a nap
• Tamás Amaryllis: Beethoven
ELLENFÉNY
• Molnár Gál Péter: Hollywoodi pizza

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Greta Garbo

Balázs Béla

 

Greta Garbo szomorú. Nemcsak bizonyos helyzetekben, bizonyos okokból. Greta Garbo szépsége szenvedő, az egész életet, környező világát elszenvedő. És ez a bánat nagyon pontos kifejezés: a magánynak és idegenségnek a bánata, amely nem érez semmi közösséget az emberekkel... szenvedő és szomorú szépség, melynek minden gesztusa olyan, mintha irtóznék a szennyes világ érintésétől. Garbo szépsége a polgári világban ellenzéki szépség. Greta Garbo fiziognómiájában valami fájdalmas és passzív tiltakozást látnak milliók. Milliók, akik a maguk szenvedő tiltakozását talán még nem is tudatosították. De azért tetszik nekik, azért a legszebb nekik Greta Garbo szépsége.

Balázs Béla, 1948

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/06 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4356