KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/május
KRÓNIKA
• Pörös Géza: Tadeusz Lomnicki
• Zalán Vince: A mi nesztorunk
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Lidérces városok Berlin

• Takács Ferenc: Az igazság paranoiája JFK
RETROSPEKTÍV
• Báron György: Választások és vonzások Eric Rohmer filmjei
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: A Sárkány utcánál nincs ravaszabb Beszélgetés a civil filmről
• Simándi Júlia: Mentse, aki tudja, a régi filmeket Beszélgetés Tóth Jánossal és Gyürey Verával
• Nemeskürty István: Atlantisz megmentett darabja Az obsitos; A falu rossza
TELEVÍZÓ
• György Péter: A Nyugat kapujában Össztűz; Friderikusz-show
• Balassa Péter: Arab hómezők Közjáték
KRITIKA
• Almási Miklós: Fortinbras nem jön Hamlet
• Hirsch Tibor: Csillagok háborúja A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire
• Koltai Ágnes: Népi szmoking Vörörs vurstli
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Sülve-főve Cinkekirály; Sellő félig a habokból; Sülve-főve
• Koltai Ágnes: Ay Carmela
• Turcsányi Sándor: Neon City
• Békés Pál: Az utolsó cserkész
• Sárközi Dezső: Űrszekerek VI.
• Sneé Péter: Felhők közül a nap
• Tamás Amaryllis: Beethoven
ELLENFÉNY
• Molnár Gál Péter: Hollywoodi pizza

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A galamb szárnyai

Kis Anna

 

Pénzzel és halálszaggal manipulált szerelem a 19. és 20. század ütközetében, küzdelem a társadalmi kutyaszorító ellen, könnyes érzelmi önfeláldozás, abszurd és nekrofíl szerelmi háromszög és karneváli hangulat az amerikaiból angollá vedlett, századfordulós Henry James finom stílusú regénye nyomán – mi másra számíthat az ember, mint felkavaró, kosztümös drámaiságra a fátyolosan fényképezett századelő igéző környezetében. A baj csak ott kezdődik, amikor az igéző környezet – azaz a lenyűgöző London és Velence – önálló életre kel, és egy utazási iroda ajánló klipjeként kezd működni, mintegy mellékesen megtűzdelve az erőtlen karakterek háttérben megbúvó, sematikusan levezényelt és csak elviekben drámai történetének cselekménypontjaival. Látványt kapunk szemernyi történettel ízesítve, pedig fordítva lenne fogyasztható.

Kate és Merton szerelme titkos, állítólag szenvedélyes, ám anyagilag nem kielégítő. Milly ellenben nagyon kedves, milliomos és ráadásul várhatóan rövidéletű. Milly és Kate jó barátnők a maguk jogos igényeivel: Milly nem akar szűzen meghalni, Kate pedig nem óhajt pénz nélkül élni. És itt veszi kezdetét a könnyes önfeláldozás. Van egy bedobható, csalinak kiválóan alkalmas hím talonban, így tehát Kate saját szerelmét prostituálja. Menetrendszerűen megérkezik a várva várt halál Velencében, a megkezdett játszmát folytatni mégsem lehet; az örökséghez már senkinek nincs gusztusa, s az erkölcsileg túlérzékeny Merton morális alapon beleszeret a halott lány emlékébe. Mindent összevetve egyedül Milly jár jól: pénz neki már úgysem kell, viszont kap érzelmi végkielégítést, sejthetően nem szűzen hal meg, és igazán szép temetést rendeznek neki.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3966