KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/május
KRÓNIKA
• Pörös Géza: Tadeusz Lomnicki
• Zalán Vince: A mi nesztorunk
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Lidérces városok Berlin

• Takács Ferenc: Az igazság paranoiája JFK
RETROSPEKTÍV
• Báron György: Választások és vonzások Eric Rohmer filmjei
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: A Sárkány utcánál nincs ravaszabb Beszélgetés a civil filmről
• Simándi Júlia: Mentse, aki tudja, a régi filmeket Beszélgetés Tóth Jánossal és Gyürey Verával
• Nemeskürty István: Atlantisz megmentett darabja Az obsitos; A falu rossza
TELEVÍZÓ
• György Péter: A Nyugat kapujában Össztűz; Friderikusz-show
• Balassa Péter: Arab hómezők Közjáték
KRITIKA
• Almási Miklós: Fortinbras nem jön Hamlet
• Hirsch Tibor: Csillagok háborúja A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire
• Koltai Ágnes: Népi szmoking Vörörs vurstli
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Sülve-főve Cinkekirály; Sellő félig a habokból; Sülve-főve
• Koltai Ágnes: Ay Carmela
• Turcsányi Sándor: Neon City
• Békés Pál: Az utolsó cserkész
• Sárközi Dezső: Űrszekerek VI.
• Sneé Péter: Felhők közül a nap
• Tamás Amaryllis: Beethoven
ELLENFÉNY
• Molnár Gál Péter: Hollywoodi pizza

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Tomás Gutiérrez Alea (1928–1996)

N. N.

Hatvanhét éves korában meghalt Tomás Gutiérrez Alea, a kubai film egyetlen világszerte ismert és nagyra tartott rendezője. A jómódú havannai családban nevelkedett Alea joghallgató korában készítette első amatőr filmjeit iskolatársával, a majdan legendás operatőrré váló Nestor Almendrosszal. A friss diplomást kevéssé vonzza az ügyvédi karrier, inkább Rómába megy, a Centro Sperimentaléba filmrendezést tanulni. Kubába visszatérve csatlakozik Fidel Castro gerillamozgalmához, létrehozza a forradalmárok titkos híradófilm-műhelyét. A forradalom győzelme után ő készítheti el az első „szabad” dokumentarista játékfilmet Forradalmi történetek címmel. Alea azonban több volt lelkes propagandistánál, korán kivívta magának a kritika jogát a Tizenkét szék (1962) Kubára hangszerelt szatírájával és az Egy bürokrata halála (1966) kafkai sötétségű hatalomrajzával.

Élete alkonyán, halálos betegen ehhez a rebellis hagyományhoz nyúlt vissza Alea, amikor a homoszexualitás tabutémájáról (Eper és csokoládé, 1993) és az elpangott forradalomról forgatott keserű komédiát (Guantanamera, 1995).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/08 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=328