KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/május
KRÓNIKA
• Pörös Géza: Tadeusz Lomnicki
• Zalán Vince: A mi nesztorunk
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Lidérces városok Berlin

• Takács Ferenc: Az igazság paranoiája JFK
RETROSPEKTÍV
• Báron György: Választások és vonzások Eric Rohmer filmjei
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: A Sárkány utcánál nincs ravaszabb Beszélgetés a civil filmről
• Simándi Júlia: Mentse, aki tudja, a régi filmeket Beszélgetés Tóth Jánossal és Gyürey Verával
• Nemeskürty István: Atlantisz megmentett darabja Az obsitos; A falu rossza
TELEVÍZÓ
• György Péter: A Nyugat kapujában Össztűz; Friderikusz-show
• Balassa Péter: Arab hómezők Közjáték
KRITIKA
• Almási Miklós: Fortinbras nem jön Hamlet
• Hirsch Tibor: Csillagok háborúja A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire
• Koltai Ágnes: Népi szmoking Vörörs vurstli
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Sülve-főve Cinkekirály; Sellő félig a habokból; Sülve-főve
• Koltai Ágnes: Ay Carmela
• Turcsányi Sándor: Neon City
• Békés Pál: Az utolsó cserkész
• Sárközi Dezső: Űrszekerek VI.
• Sneé Péter: Felhők közül a nap
• Tamás Amaryllis: Beethoven
ELLENFÉNY
• Molnár Gál Péter: Hollywoodi pizza

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy fiúról

Hungler Tímea

 

Nick Hornby, a Pop, csajok, satöbbi bestseller könyv írója amolyan Helen Fielding (Bridget Jones naplója) férfi variáns; hősei az önimádók társadalmának mintapéldányai: altruitásból nulla százalékot teljesítenek, önsajnálatból azonban világbajnokok is lehetnének.

Az Egy fiúról főszereplője (Hugh Grant) is egy ezen hősök közül; apja egy bugyuta karácsonyi nóta jogdíjait hagyta rá, így bőven marad ideje legfőbb és leghűségesebb társára, saját magára. Napjait, hogy ne folyjanak el teljesen parttalanul, egységekre osztja fel: hol a hálón bóklászik, hol a fodrásznál ül, hol a tévét bámulja, egyszóval szélsőségesen unatkozik. Egy szép napon, engedve a családi nyomásnak, nő után néz. Ha nem is a gümőkórosok és a rákbetegek összejöveteleit kezdi látogatni (lásd: Harcosok klubja), de egyedülállóként az elvált szülők klubdélutánjainak oszlopos tagjává válik. Már éppen lendületben van egy szép szőkénél, amikor megismerkedik a hippi szemléletű, depressziós, bioétrenden élő Fionával, és annak iskolás kisfiával, aki elhatározza, megszerzi hősünket a csonka családnak. Az üldözőből üldözött lesz, a koravén kisfiú mellett gyerekes főszereplőnk kénytelen-kelletlen felcseperedik, és amikor már érzelmileg is készen áll az önzetlen szerelemre, Rachel Weiss személyében álmai (elvált, egy gyermekes) asszonya is besétál az életébe.

Jóllehet a filmet az Amerikai pite rendezői jegyzik, a producerek között a Sztárom a párom, a Négy esküvő, egy temetés valamint a Bridget Jones naplója alkotógárdája áll. Az Egy fiúról az ő hatásukat tükrözi: vicces, ironikus, keserédes, érzelemdús, egyszóval nagyon is emberi vígjáték.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2730