KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/május
KRÓNIKA
• Pörös Géza: Tadeusz Lomnicki
• Zalán Vince: A mi nesztorunk
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Lidérces városok Berlin

• Takács Ferenc: Az igazság paranoiája JFK
RETROSPEKTÍV
• Báron György: Választások és vonzások Eric Rohmer filmjei
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: A Sárkány utcánál nincs ravaszabb Beszélgetés a civil filmről
• Simándi Júlia: Mentse, aki tudja, a régi filmeket Beszélgetés Tóth Jánossal és Gyürey Verával
• Nemeskürty István: Atlantisz megmentett darabja Az obsitos; A falu rossza
TELEVÍZÓ
• György Péter: A Nyugat kapujában Össztűz; Friderikusz-show
• Balassa Péter: Arab hómezők Közjáték
KRITIKA
• Almási Miklós: Fortinbras nem jön Hamlet
• Hirsch Tibor: Csillagok háborúja A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire
• Koltai Ágnes: Népi szmoking Vörörs vurstli
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Sülve-főve Cinkekirály; Sellő félig a habokból; Sülve-főve
• Koltai Ágnes: Ay Carmela
• Turcsányi Sándor: Neon City
• Békés Pál: Az utolsó cserkész
• Sárközi Dezső: Űrszekerek VI.
• Sneé Péter: Felhők közül a nap
• Tamás Amaryllis: Beethoven
ELLENFÉNY
• Molnár Gál Péter: Hollywoodi pizza

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az igazira várva

Vidovszky György

 

Szilveszter éjszaka kívánságok, fogadalmak hangzanak el az egyik rádióállomás magányosoknak szóló műsorában. Mindenki az igazira vár, és azt reméli, hogy az új év új életet jelent majd. A film négy főhősnője is hasonló gondokkal küzd. Savannah (Whitney Houston) szélhámosokra pazarolja idejét; Bernadine két gyermekével egyedül marad, mert a férje elhagyja őt; Robin komolytalan kapcsolatokba bonyolódik; a testes Gloria pedig erőltetetten szeretné homoszexuális barátjában látni a nagy Őt. Csupa kilátástalan és megalázó helyzet egy magát súlyosan komolyan vevő, 130 perces filmopuszban. A négy feketebőrű barátnő hétköznapi történetei mindig megszakadnak ott, ahol már kínosan világossá válik a rövid jelenetek dramaturgiai kidolgozatlansága, hiteltelensége, közhelyszerűsége. Ha a rendező merített volna D. W. Griffith műveiből, akkor a négy sors párhuzamos bemutatása bizonyára pergő, dinamikus filmmé állt volna össze, így azonban a melankólia helyett az álmosság érzését mélyíti el az unalmat egyre „fokozni” tudó alkotás.

Whitney Houston ezúttal – sajnos – nem énekesnőt játszik, így rajongóinak be kell érniük műkedvelő játékával, aminél partnerei alakítása sem különb. A nagyon „kúl”, laza fiúk rap-es mozdulatokkal hadonásznak, a hölgyek pedig boldogságkönnyektől csillogó szemmel néznek át szeretteik válla fölött hamis ölelkezéseikben. Andalító soul-zene, szerelmes dalokat illusztráló klipes kamerabravúrok kísérik a négy hölgy frizuraparádéjával, alsónemű-kollekciójával szolgáló mélyen igaznak szánt amerikai körképet. Gumiszerelem és rágógumi-konfliktusok dolby sztereóban, a Bravo magazin szexrovatának felületességével.

A film végső tanulsága szerint „minden nőnek szüksége van egy férfira”. Az idézett gondolatot bizonyára jól ismerő magányos fiatalokat a film melodramatikus témája érzékenyen érintheti, mégis rosszul teszik, ha párkeresés helyett ezt a filmet nézik meg – egyedül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/02 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=198