KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/április
KRÓNIKA
• Ragályi Elemér: Szabó Árpád
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Tisztelt hullaház! Halálutak és hajnalok
• Bérczes László: Amatőrök vagyunk mindahányan Európa Kemping; Éljen anyád!
• Székely Gabriella: Új magyar kemping Beszélgetés Simó Sándorral
• Turcsányi Sándor: Egyéb nyelvjárások BBS

• Forgách András: Visszapiszkolódás gyönyörűbe A Pont Neuf szerelmesei
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: A palotaforradalmár Kék Duna keringő
• Békés Pál: Hazafelé, felúton Édes Emma, drága Böbe (Vázlatok, aktok)
• György Péter: Titok nélküli titkok A nyaraló
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Forradalmi végződések, 1989–1991 Folytatásos történelem (3.)
KRITIKA
• Forgách András: Finom horzsolások V. Henrik-adaptációk
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Cape Fear – A Rettegés Foka
• Békés Pál: Hook
• Asbóth Emil: Fiúk, ki jön az ágyamba?
• Turcsányi Sándor: Négykezes géppisztolyra
• Hegyi Gyula: Huncutka
• Tamás Amaryllis: Törnek a kromoszómák
OLVASTUK
• Wisinger István: Mítoszok harca A JFK amerikai sajtóvisszhangja
HÁTTÉR
• Richter Rolf: Kelet-Európa, nulla év Berlin
• Pošová Kateřina: Kelet-Európa, nulla év Prága
• Rubanova Irina: Kelet-Európa, nulla év Moszkva
• Pethő Ágnes: Kelet-Európa, nulla év Bukarest

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Jegyzet

Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

Koltai Ágnes

 

Fél évszázados múltra tekint vissza a nemzetközi és a magyar amatőrfilmes mozgalom. 1931-ben rendezték Brüsszelben az első amatőrfilmes fesztivált. Az UNICA, a Nemzetközi Amatőrfilmes Szövetség hivatalosan 1937-ben alakult meg, 1959 óta az UNESCO tagszervezete, a Film- és Televízió Szövetségeken keresztül kapcsolódik be munkájába. Az UNICA-nak harminc rendes és nyolc „levelező” (nem a hivatalos szervezet képviselte) tagja van; Magyarország 1973-ban lépett be a szervezetbe, de csak 1974 óta veszünk részt versenyeken. A magyar amatőrfilmes mozgalom is 1931-ben indult, ekkor alakult meg az Amatőr Mozgófényképezők Egyesülete. Ebben az évben még két kerek évfordulót ünnepel a mozgalom: hosszú – kényszerű – hallgatás után 15 évvel ezelőtt alakult újjá a Magyar Amatőrfilmes Szövetség, és 20 évvel ezelőtt rendeztek a felszabadulás óta először amatőrfilm szemlét.

Az UNICA minden harmadik évben szocialista, a közbeeső években tőkés országoknak ad megbízást fesztivál rendezésére. 1978-ban a Szovjetunió, idén Magyarország, s 1984-ben – előreláthatólag – az NDK ad találkozót a világ amatőrfilmeseinek. A szeptember 4. és 13. között Siófokon, a Dél-balatoni Kulturális Központban megrendezett 40. kongresszuson és 43. fesztiválon mintegy húsz ország vett részt, egyenként 75 perces programmal. Az UNICA-Avantgarde, az UNICA-Jeunesse és az idén először kiírt tematikus pályázat (Sport, avagy az érem másik oldala címmel) egészítették ki a versenyt.

Az amatőr (finomabban szólva műkedvelő) írók, képzőművészek, de még a fotósok is összehasonlíthatatlanul könnyebb helyzetben vannak, mint a filmesek. A drága nyersanyagok, a jórészt elérhetetlen technikai újdonságok erősen korlátozzák az amatőrök lehetőségeit. Technikailag nem nagyon vehetik fel a versenyt a profikkal, de néha frissebb, elevenebb művek születnek, mint az iparosodó, elnehezülő hivatalos filmgyártásban. A szűk körű, bemutatásra nem kötelezett, kevésbé sikercentrikus amatőrmozgalom kedvez a kísérletezésnek, újításnak. Kérdés, hogy eredményei elég nyilvánosságot kapnak-e. Az amatőrfilm bemutatkozási, „forgalmazási” lehetőségei legalább annyira korlátozottak, mint gyártása. Épp ezért minden egyes fesztivál ünnep, és esély a bemutatkozásra. A hivatalos filmgyártással ellentétben üzleti szempontok nem befolyásol(hat)ják a fesztiválokat és a díjakat. (Az UNICA fesztiváljai elsősorban a kapcsolatteremtést, a tapasztalatcserét szolgálják. A speciális programok, az UNICA-Avantgarde és az UNICA-Jeunesse, profi nyelven szólva, információs vetítések: az UNICA-Avantgarde a művészeti újdonságok, az UNICA-Jeunesse a debütálók, a 25 év alatti alkotók bemutatója.)

Furcsa, de az amatőrfilmes fesztiválok (tudatosan vagy öntudatlanul?) hasonlítanak a ma már jórészt kereskedelmi érdekeket szolgáló hivatásosok seregszemléihez. A programok, a „nagy verseny”, a speciális vetítések, a különféle díjak az UNICA fesztiváljait az amatőrök Cannes-jává avatják.

Az amatőrmozgalom – legalábbis Magyarországon – költségei jelentős részét adományokból fedezi. A mostoha gyártási és „forgalmazási” lehetőségeken anyagi eszközök híján nem nagyon lehet változtatni. Nyilván nem csak a kiöregedés és a profi szakma szívóereje miatt cserélődik öt évente a magyar amatőrfilmes gárda. Vajon hány fesztivál kell ahhoz, hogy kellő megbecsülést kapjon az amatőr-mozgalom?

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7293