KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/április
KRÓNIKA
• Ragályi Elemér: Szabó Árpád
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Tisztelt hullaház! Halálutak és hajnalok
• Bérczes László: Amatőrök vagyunk mindahányan Európa Kemping; Éljen anyád!
• Székely Gabriella: Új magyar kemping Beszélgetés Simó Sándorral
• Turcsányi Sándor: Egyéb nyelvjárások BBS

• Forgách András: Visszapiszkolódás gyönyörűbe A Pont Neuf szerelmesei
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: A palotaforradalmár Kék Duna keringő
• Békés Pál: Hazafelé, felúton Édes Emma, drága Böbe (Vázlatok, aktok)
• György Péter: Titok nélküli titkok A nyaraló
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Forradalmi végződések, 1989–1991 Folytatásos történelem (3.)
KRITIKA
• Forgách András: Finom horzsolások V. Henrik-adaptációk
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Cape Fear – A Rettegés Foka
• Békés Pál: Hook
• Asbóth Emil: Fiúk, ki jön az ágyamba?
• Turcsányi Sándor: Négykezes géppisztolyra
• Hegyi Gyula: Huncutka
• Tamás Amaryllis: Törnek a kromoszómák
OLVASTUK
• Wisinger István: Mítoszok harca A JFK amerikai sajtóvisszhangja
HÁTTÉR
• Richter Rolf: Kelet-Európa, nulla év Berlin
• Pošová Kateřina: Kelet-Európa, nulla év Prága
• Rubanova Irina: Kelet-Európa, nulla év Moszkva
• Pethő Ágnes: Kelet-Európa, nulla év Bukarest

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Casablanca Cirkusz

Gáti Péter

 

A hazai mozilátogató – más élmények híján – az Olsen banda kalandjait nyúzó filmekkel azonosíthatja csupán a dán filmművészetet. Így ez, a tavalyi dán filmhéten már vetített alkotás mindenképpen kellemes meglepetés. A főszereplőként debütáló Clausen–Petersen duó – hazájukban egyébként sikeres művészeknek számítanak ma már, utcaszínház és lemezfelvételek fémjelzik munkásságukat – saját életének epizódjait használta fel a filmhez: a huszadik századi művészetek kedvenc önkifejezési területére, a cirkusz világába kalauzolnak bennünket. A film nem tesz semmi mást, mint aprólékos, kisrealista módszerrel nyomon követi Charles és Sylvester mindennapjait, mutatványos vándoréletét. A vándorlás, a kényszerűen vállalt otthontalanság mélyen bevésődik emlékezetünkbe.

Charles és Sylvester – miként a hozzájuk csapódó elmebetegnek nyilvánított lány is – sikertelenül próbált a tisztes polgárok normái szerint élni. Fájdalmas élettapasztalat sűrűsödik a háromszemélyes cirkusz működésének alapfilozófiájában: „az embereket meg kell félemlíteni”. Összeütközésük a társadalommal akkor válik véglegessé, amikor idegenek felgyújtják a lakókocsijukat. Munkaeszközükkel együtt hamvad el szimbolikus értékű nagy álmuk, a soha nem látott világszám megvalósításának illúziója is. Útjaik különválnak, de számukra nincs más választás, mint mindent újrakezdeni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/08 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6357