KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/április
KRÓNIKA
• Ragályi Elemér: Szabó Árpád
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Tisztelt hullaház! Halálutak és hajnalok
• Bérczes László: Amatőrök vagyunk mindahányan Európa Kemping; Éljen anyád!
• Székely Gabriella: Új magyar kemping Beszélgetés Simó Sándorral
• Turcsányi Sándor: Egyéb nyelvjárások BBS

• Forgách András: Visszapiszkolódás gyönyörűbe A Pont Neuf szerelmesei
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: A palotaforradalmár Kék Duna keringő
• Békés Pál: Hazafelé, felúton Édes Emma, drága Böbe (Vázlatok, aktok)
• György Péter: Titok nélküli titkok A nyaraló
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Forradalmi végződések, 1989–1991 Folytatásos történelem (3.)
KRITIKA
• Forgách András: Finom horzsolások V. Henrik-adaptációk
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Cape Fear – A Rettegés Foka
• Békés Pál: Hook
• Asbóth Emil: Fiúk, ki jön az ágyamba?
• Turcsányi Sándor: Négykezes géppisztolyra
• Hegyi Gyula: Huncutka
• Tamás Amaryllis: Törnek a kromoszómák
OLVASTUK
• Wisinger István: Mítoszok harca A JFK amerikai sajtóvisszhangja
HÁTTÉR
• Richter Rolf: Kelet-Európa, nulla év Berlin
• Pošová Kateřina: Kelet-Európa, nulla év Prága
• Rubanova Irina: Kelet-Európa, nulla év Moszkva
• Pethő Ágnes: Kelet-Európa, nulla év Bukarest

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Aleksander Jackiewicz

Ábrán

 

Aleksander Jackiewicz-csel olyan embert vesztett el a lengyel filmélet, akinek munkássága nélkül hazájában ma aligha beszélhetnének elméletileg igényes, magas színvonalú kritikáról. Több évtizedes pályafutása alatt elsősorban ő vetette meg ennek a sokáig képlékeny műfajnak az elméleti alapjait.

Az 1915-ben született Jackiewicz művészettörténésznek, illetve irodalmárnak készült, s csak fokozatosan, harmincéves életkora táján kanyarodott el a film felé. Filmtörténetet és -elméletet adott elő a łódzi főiskolán – ahol mások mellett Andrzej Wajda is tanítványai közé tartozott –, majd Varsóban. A két főiskolán kívül „civilek” közé, mindenhová, ahová hívták, ellátogatott. Gyakran beszélt papír nélkül, teljesen szabadon, s ezzel a lebilincselő képességével – csakúgy, mint vonzó, reneszánsz egyéniségével – nemcsak a szakmabelieket és a megszállott mozirajongókat, hanem egészen más érdeklődésű és foglalkozású embereket is maga köré gyűjtött. Óráin, előadásain mindig hangsúlyozta, hogy a film művészet és tömegkultúra egyszerre.

Az ötvenes – hatvanas évek fordulóján a Film című hetilap főszerkesztője lett, minek köszönhetően a lap virágkorát élte át ebben az időszakban. Itt, ebben a szerkesztőségi műhelyben forrta ki magát éles viták és véleményütköztetések közepette a lengyel filmkritika.

Az 1959. évi cannes-i fesztiválról hazatérve a világon is az elsők között fedezte fel a francia új hullám értékeit, az egyetemes filmművészetet megújító törekvéseit. Élete végéig kutatta az irodalom és a film kapcsolatát. Már első, Gorkij és a film című tanulmánya témájául is ezt választotta, hogy utóbb A film mint a huszadik század regénye, valamint Az irodalom és a film veszedelmes viszonyai című műveiben kristályosítsa ki fejtegetéseit.

Halálával a lengyel filmelmélet- és kritikaírás hőskorszaka zárult le.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4941