KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/április
KRÓNIKA
• Ragályi Elemér: Szabó Árpád
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Tisztelt hullaház! Halálutak és hajnalok
• Bérczes László: Amatőrök vagyunk mindahányan Európa Kemping; Éljen anyád!
• Székely Gabriella: Új magyar kemping Beszélgetés Simó Sándorral
• Turcsányi Sándor: Egyéb nyelvjárások BBS

• Forgách András: Visszapiszkolódás gyönyörűbe A Pont Neuf szerelmesei
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: A palotaforradalmár Kék Duna keringő
• Békés Pál: Hazafelé, felúton Édes Emma, drága Böbe (Vázlatok, aktok)
• György Péter: Titok nélküli titkok A nyaraló
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Forradalmi végződések, 1989–1991 Folytatásos történelem (3.)
KRITIKA
• Forgách András: Finom horzsolások V. Henrik-adaptációk
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Cape Fear – A Rettegés Foka
• Békés Pál: Hook
• Asbóth Emil: Fiúk, ki jön az ágyamba?
• Turcsányi Sándor: Négykezes géppisztolyra
• Hegyi Gyula: Huncutka
• Tamás Amaryllis: Törnek a kromoszómák
OLVASTUK
• Wisinger István: Mítoszok harca A JFK amerikai sajtóvisszhangja
HÁTTÉR
• Richter Rolf: Kelet-Európa, nulla év Berlin
• Pošová Kateřina: Kelet-Európa, nulla év Prága
• Rubanova Irina: Kelet-Európa, nulla év Moszkva
• Pethő Ágnes: Kelet-Európa, nulla év Bukarest

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Alekszandr Leonyidovics Kajdanovszkij

Stalker halott

Szilágyi Ákos

Ötvenéves korában Moszkvában meghalt Alekszandr Leonyidovics Kajdanovszkij, orosz filmszínész és filmrendező, akit Tarkovszkij Stalkerének címszerepében ismert meg a világ. Utolsó filmszerepében – a mozi centenáriumára készült és a berlini filmfesztiválon most bemutatott orosz film, A vonat érkezése egyik etűdjében – végsőkig megkeseredett, a kétségbeesésig hitetlen filmrendezőt játszik, mintha saját rendezői sorsát játszaná át Alekszandr Hvan Exercise című filmdarabjába. Alekszandr Kajdanovszkij ugyanis a „kétségbeesés betegségébe” halt bele, akárcsak példaképe és mestere, Tarkovszkij tíz évvel korábban. Abba a kétségbeesésbe, amely a film végén Stalkeren vesz erőt, mikor erőfeszítésének hiábavalóságán elkeseredve a saját hivatásába és elhivatottságába vetett hitét is elveszíti...

Tarkovszkij példája, hatása, barátsága nélkül Kajdanovszkij aligha vállalkozott volna rá, hogy keresett és népszerű színész létére 1983-ban filmrendezői diplomát szerezzen és úgyszólván elölről kezdje pályafutását. Vizsgafilmjét, A kertet (Szad), 1983-ban mutatták be, Tolsztoj Ivan Iljics halála című kisregényéből készült Egyszerű halált (Prosztaja szmerty) pedig 1985-ben, Tarkovszkij halála évében. Ezt a filmet bizonyos értelemben Tarkovszkij helyett készítette el, hiszen a nagy orosz rendező számára az Ivan Iljics halála az a mű volt, amit a Bűn és bűnhődés mellett talán leginkább szeretet volna filmre vinni. Játszott Enyedi Ildikó Bűvös vadász című filmjében is. Saját hangját Kajdanovszkij A petróleumárus felesége (Zsena keroszincsika) című filmjében találta meg, amelyet 1988-ban mutattak be. Minthogy „korszerűtlenül” ragaszkodott az orosz filmművészet spirituális eszményéhez rettenthetetlen és megvesztegethetetlen maradt, az újabb nagy filmre, amelyre éveken át készült, nem kapott pénzt a Roszkinótól (a néhai Goszkino utódától). Ekkor döntött úgy, hogy ha másként nem megy, saját színészi munkájával fogja előteremteni a forgatáshoz szükséges pénzt. Mindent elvállalt. Főleg Nyugaton dolgozott, és – ha két infarktus árán is – a pénz nagy részét múlt év végére sikerült is összegyűjtenie. Mikor aztán tavaly év végén végre megérkezett Spanyolországból a pénzzel, a Roszkino közölte vele, hogy mégis megkapja a kért pénzt régi filmtervére. Talán úgy érezte, hogy gúnyt űznek belőle, hogy hiábavaló volt minden erőfeszítése... A harmadik infarktust nem élte túl. Utolsó bemutatott munkája a nemrég meghalt Paradzsanovról készített portréfilm volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/04 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=263