KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/április
KRÓNIKA
• Ragályi Elemér: Szabó Árpád
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Tisztelt hullaház! Halálutak és hajnalok
• Bérczes László: Amatőrök vagyunk mindahányan Európa Kemping; Éljen anyád!
• Székely Gabriella: Új magyar kemping Beszélgetés Simó Sándorral
• Turcsányi Sándor: Egyéb nyelvjárások BBS

• Forgách András: Visszapiszkolódás gyönyörűbe A Pont Neuf szerelmesei
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: A palotaforradalmár Kék Duna keringő
• Békés Pál: Hazafelé, felúton Édes Emma, drága Böbe (Vázlatok, aktok)
• György Péter: Titok nélküli titkok A nyaraló
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Forradalmi végződések, 1989–1991 Folytatásos történelem (3.)
KRITIKA
• Forgách András: Finom horzsolások V. Henrik-adaptációk
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Cape Fear – A Rettegés Foka
• Békés Pál: Hook
• Asbóth Emil: Fiúk, ki jön az ágyamba?
• Turcsányi Sándor: Négykezes géppisztolyra
• Hegyi Gyula: Huncutka
• Tamás Amaryllis: Törnek a kromoszómák
OLVASTUK
• Wisinger István: Mítoszok harca A JFK amerikai sajtóvisszhangja
HÁTTÉR
• Richter Rolf: Kelet-Európa, nulla év Berlin
• Pošová Kateřina: Kelet-Európa, nulla év Prága
• Rubanova Irina: Kelet-Európa, nulla év Moszkva
• Pethő Ágnes: Kelet-Európa, nulla év Bukarest

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az igazság órája

Hungler Tímea

 

Bármelyik pszichiáter hálás lehetne a sorsnak, ha a LaMarca család valamelyik tagját páciensei között tudhatná – Michael Caton-Jones rendező filmje központi figurájaként az apát (Robert De Niro) választotta, az ő szemszögéből szembesülhetünk a görög drámákat lepipáló Long Beach-i család sorstragédiájával: igaz a katarzis ez esetben elmarad. A fátum a dédpapa óta sújtja a famíliát, akit gyermekrablásért és gyermekgyilkosságért ítélték halálra – azóta minden fiú apa nélkül kénytelen felnőni a családban. A sort filmünk hőse, Robert De Niro kezdte, majd fia következett (James Franco), kinek felnevelése helyett hősünk a rendőri hivatást választotta, majd pedig jött a legifjabb LaMarca-sarj, De Niro unokája, aki apja kábítószer-függősége miatt maradt magára.

A film megtörtént eseményeket dolgoz fel – alapja az Esquire magazin hajdanában közölt megrázó erejű cikke egy család drámájáról. Ami azonban a realitásban igazi tragédia, a vásznon közhelyszerű, klisékből felépített melodrámává silányul. A kábítószeres fia gyilkossági ügye kapcsán a saját, és családja bűneivel szembesülni kénytelen De Niro az egyes szereplőkkel folytatott dialógusokból kikerekedő, gyorstalpaló pszichoterápia során érti meg, dolgozza fel, és orvosolja famíliája problémáit, megtörve a családi átkot; persze sok-sok könny, nagy fogadkozások és szélsőséges érzelmi kitörések kíséretében.

A film azonban nem elégszik meg ennyivel: társadalmi dráma szerepében tetszeleg – a néző a LaMarca-fiú ürügyén betekintést nyerhet a kábítószerfüggés poklaiba, a bandaháborúkba, sőt még Long Beach történelmével is megismerkedhet. A szappanoperákat megszégyenítő végkifejlet azonban minden kétséget eloszlat: itt bizony egy giccsbe hajló melodrámát láthattunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/09 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2215