|
|
|
DVDA ménesgazdaGelencsér Gábor
Magyar,
1978. Rendezte: Kovács András. Szereplők: Madaras József, Fábián Ferenc, Bács
Ferenc. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 96 perc.
A
szórványos előzmények után 1978-ban indul el az ötvenes évek elnyomását
bemutató filmek tematikus ciklusa. Addig csak egy-egy önmagában álló mű, így
Gaál István Zöldárja, Makk Károly Szerelemje vagy Bacsó Péter betiltott A tanúja, illetve hosszabb történelmi
időszakot áttekintő (Herskó János: Párbeszéd,
Kósa Ferenc: Tízezer nap) vagy
emlékezőfilm (Fábri Zoltán: Húsz óra,
Szabó István: Apa, Szerelmesfilm) idézi fel a korszakot. A
nyolcvanas évektől azonban valóságos hullám indul el (Bacsó Péter: Tegnapelőtt, Te rongyos élet, Kósa Ferenc: A
mérkőzés, Fábri Zoltán: Requiem,
Mészáros Márta Napló-filmjei), amely
a mai napig sem „csitul”.
Kovács
András A ménesgazdája nemcsak a MaNDA
Terror és forradalom 1949–56 című tematikus DVD-sorozatának, hanem a
ciklusnak is a nyitódarabja, s az őt követő Gábor Pál-filmmel, az Angi Verával együtt rögtön összetett
történelemképével és lélekrajzával tűnik ki. A Gáll István azonos című korabeli
sikerkönyvéből készült film legnagyobb érdeme, hogy drámai karaktert tud
formálni az ötvenes évek politikáját kiszolgáló főhősből. Látszólag mindez
megfelel a Kádár-kor elvárásának, hiszen a méntelep kommunista vezetőjét a
reakciós horthysta tisztek ölik meg. Ám Busó Jani valódi drámája az, hogy ő nem
terrorisztikus módszerekkel, hanem meggyőzéssel próbálja együttműködésre bírni
az osztályellenséget. S noha a méntelep egykori vezetőit is árnyaltan, jó
szakemberekként mutatja be a film, akik joggal bizalmatlanok az új rendszerrel
szemben, s állhatatosságuk akár szimpátiát is kelthet a nézőben, ők legalább
annyira kérlelhetetlenek, mint az ellenük feszülő rákosista rendszer. A ménesgazda története nem lép ki tehát
a kádár-kori „politikai korrektség” köréből, ám ezek között a keretek között is
pontos képet nyújt a terrorról és annak áldozatairól, legyenek azok reakciósok
vagy kommunista káderek. Jól szemlélteti mindezt a film önálló epizódja, amely
a recski munkatáborral szembesít. Az eset jól végződik, hiszen ahelyett, hogy a
főhős téeszelnök bátyját, aki őszintén beszél a gondokról, internálná az
emblematikus tar koponyájával megidézett „bölcs vezér”, valóban bölcsen egy
internált agrárszakembert ad neki ajándékba, hogy az ő segítségével oldja meg a
modern nagyüzemi gazdálkodás nehézségeit. Csakhogy e „megnyugtató” megoldás az
elnyomás, a félelem és a jogtalanság miféle pokoli bugyrát tárja elénk!
A
direkt politikai jelentés elmélyítésében fontos szerepet játszanak Koltai Lajos
bravúros lovas képsorai, amelyek egyszerre támogatják a drámai cselekményt és
szolgálják a történet szimbolikus emelkedettségét. A ménesgazda politikai bátorságához nagy művészi kifejezőerő társul
– s ez nem minden ötvenes évek-filmről mondható el.
Extra:
Eltiport hitek. Kovács András rendező és Varga Balázs filmtörténész
beszélgetése a filmről és az ötvenes évekről (MaNDA, 45’).
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 16 átlag: 5.94 |
 |
|
|
|
