KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/március
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László-díja, 1992
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A film második gyermekkora Szupermenek és terminátorok

• Bikácsy Gergely: Örülj, hogy élsz, átkozd, hogy élsz Bertrand Blier parókái
MAGYAR FILM
• Erdély Miklós: Tavaszi kivégzés
• Erdély Miklós: A költséges film
• Báron György: Talált tárgyak megtisztítása Közgáz Vizuális Brigád
• Kardos Sándor: Isten ujja beleért Horus Archívum
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Trauner Sándor bemutatja Eugène Sue városát
• Kassák Lajos: A K. U. T. fiataljai
• Kiss Sándor: Dor
• Györffy Miklós: Berlin fölött az idő Német némafilmek
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Széles fejsze mosolyog Árnyék a havon
• Kovács András Bálint: Taxis típusú találkozások Éjszaka a Földön
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Csapd le, csacsi!
• Sneé Péter: A bárányok hallgatnak
• Turcsányi Sándor: Hullámok hercege
• Koltai Ágnes: Addams family
• Gáti Péter: Tök jó, válnak az őseim!
• Turcsányi Sándor: Börtöncsapda
• Tamás Amaryllis: Talen kardja
ELLENFÉNY
• György Péter: Arcok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Őrült napok

Loránd Gábor

 

Mintha kissé megkergültek volna az NSZK-ból szabadságra hazatért jugoszláv vendégmunkások. Isznak, kártyáznak, autójukon parádéznak, esztelen fogadásokat kötnek, régi ellentétek parazsát szítják, még ölnek is. Nikola Babić intő példázatnak szánt története arról igyekszik meggyőzni a nézőt, hogy az idegen földön szerzett élmények: a magány, a kiszolgáltatottság, a naphosszat tartó robot elvadítják, tönkreteszik a hajdan vidám, egyszerű falusiakat. Pénzük van, de valahogy mind kivetkőznek régi önmagukból. Csak a tragédiák figyelmeztetik őket: valami nincs rendben.

Készséggel elfogadjuk, hogy kegyetlenek a vendégmunkáslét törvényei, hisz olvashattunk szavahihető krónikásokat: Böllt, Lenzet, Max von der Grünt, vagy külföldet járva, magunk is láthattuk a diszkrimináció ugyancsak konkrét megnyilvánulásait. Ez a film viszont nem tud hiteles kapcsolatot teremteni a két pólus, a külföld és a szülőföld között. Mértéktelen kocsmai ivászatok és egy puskalövéssel végződő egyéni bosszú képei peregnek előttünk, csak a bánatos arák és hitvesek panaszából sejthetjük meg, honnan fúj valójában a szél. A vendégmunkás-barakkok felől. De ezt legfeljebb csak becsületszóra hisszük el ennek a hosszadalmas üresjáratokkal elnehezített műnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7311