KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/március
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László-díja, 1992
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A film második gyermekkora Szupermenek és terminátorok

• Bikácsy Gergely: Örülj, hogy élsz, átkozd, hogy élsz Bertrand Blier parókái
MAGYAR FILM
• Erdély Miklós: Tavaszi kivégzés
• Erdély Miklós: A költséges film
• Báron György: Talált tárgyak megtisztítása Közgáz Vizuális Brigád
• Kardos Sándor: Isten ujja beleért Horus Archívum
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Trauner Sándor bemutatja Eugène Sue városát
• Kassák Lajos: A K. U. T. fiataljai
• Kiss Sándor: Dor
• Györffy Miklós: Berlin fölött az idő Német némafilmek
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Széles fejsze mosolyog Árnyék a havon
• Kovács András Bálint: Taxis típusú találkozások Éjszaka a Földön
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Csapd le, csacsi!
• Sneé Péter: A bárányok hallgatnak
• Turcsányi Sándor: Hullámok hercege
• Koltai Ágnes: Addams family
• Gáti Péter: Tök jó, válnak az őseim!
• Turcsányi Sándor: Börtöncsapda
• Tamás Amaryllis: Talen kardja
ELLENFÉNY
• György Péter: Arcok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lánglovagok

Koltai Ágnes

 

Forró életkép a chicagói tűzoltók mindennapjairól: sok halállal, vérrel, szenvedéssel, és ennél is több politikával. Mert azt nem lehet kihagyni. A tűz, a nagy-nagy tűz is a hatalmi acsarkodás miatt ég. Mit ég? Tombol, őrjöng, fékeveszetten árad. Azért ég, hogy a polgármester bebizonyítsa: aki ellene fordul, Isten ellen vét, s a pokol tüzére jut. Valóban.

Ron Howard nem takarékoskodik a lángokkal – ég a város, ég a ház is... és a tűzoltók csak mennek, mentenek, megsebesülnek, meghalnak, s hősiesen továbbélnek fiaikban. Ők folytatják apjuk mesterségét, s ez olyan nemes és felemelő. Birkózás az elemi erőkkel és az élet örök nagy érzelmeivel – ilyen egyszerű a Lánglovagok története. A felcsapó lángok, a siketítő riadalom a Pokoli toronyból ismerős, a terjengős családi érzelmességek bármelyik mozi-lecture-ből. De láthatunk valami originálisát is: Donald Sutherland játékát, felszabadult ficánkolását egy apró szerepben. Majdnem érdektelen mellékfigurát alakít, valamiféle tébolyodott piromániást, aki állandóan azt hajtogatja, hogy ő beszél a tűzzel, ismeri, mert megfejtette titkát.

Sutherland ősz parókát visel, választékánál kicsit kikopva – belemart a titokzatos tűz –, ajkát összeszorítja, s úgy préseli ki a szavakat, mintha félne tőlük. Magának motyog, mert nem kíváncsi a világra. Játszik a kezeivel, bíbelődik, nézelődik, forgatja, le-föl emeli őket. Tudja, hogy ez egyedül az ő filmje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/09 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4199