KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/március
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László-díja, 1992
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A film második gyermekkora Szupermenek és terminátorok

• Bikácsy Gergely: Örülj, hogy élsz, átkozd, hogy élsz Bertrand Blier parókái
MAGYAR FILM
• Erdély Miklós: Tavaszi kivégzés
• Erdély Miklós: A költséges film
• Báron György: Talált tárgyak megtisztítása Közgáz Vizuális Brigád
• Kardos Sándor: Isten ujja beleért Horus Archívum
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Trauner Sándor bemutatja Eugène Sue városát
• Kassák Lajos: A K. U. T. fiataljai
• Kiss Sándor: Dor
• Györffy Miklós: Berlin fölött az idő Német némafilmek
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Széles fejsze mosolyog Árnyék a havon
• Kovács András Bálint: Taxis típusú találkozások Éjszaka a Földön
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Csapd le, csacsi!
• Sneé Péter: A bárányok hallgatnak
• Turcsányi Sándor: Hullámok hercege
• Koltai Ágnes: Addams family
• Gáti Péter: Tök jó, válnak az őseim!
• Turcsányi Sándor: Börtöncsapda
• Tamás Amaryllis: Talen kardja
ELLENFÉNY
• György Péter: Arcok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Coppola

Koltai Ágnes

 

 

Vajon elégedett lehet-e az az alkotó, aki legnagyobb művészi és anyagi sikerét annak a filmnek köszönheti, amit félkézzel, jó iparos módjára beleélés, ambíció s vágy nélkül forgatott? Ha valaki művészi dicsőségről álmodik, ám legfeljebb üzleti eredményekkel dicsekedhet (ezekkel is csupán ideig-óráig), végül megtörik. Mégis, Francis Coppola, ez a bizonyítási kényszerrel megvert olasz-amerikai rendező a filmművészet legállhatatosabb alkotója. Kudarcról kudarcra halad, hogy aztán a siker kéretlenül utolérje, amit azonnal eljátszik, – mert semmi sem érdekli jobban, mint a kockázat.

A film kaland, gyermekded játék számára, kész érte mindent eldobni. Becsületét és utolsó fillérjét is.

Coppola, aki legszívesebben Nagy Gatsby-nek vagy Hollywood legendás producerének, David O. Selznicknek („az utolsó nábobnak”) képzelte magát, a legjobb szerepet önmagára osztotta: a szeszélyes fiúcskáét, aki méregdrága játékkal szórakozik. S ha néha kizökken e szerepből, csodálkozva mered a világra, miért nem értik meg lelkéből sarjadt filmjeit?

A világpremierrel majdnem egy időben mutatják be nálunk is a Keresztapa III-at, annak az embernek újabb filmjét, aki végül sem Jay Gatsby, sem David O. Seiznick nem lett, s megmaradt – miként egy másik Scott Fitzgerald-hős – az „Édenen innen” kedvetlen mesteremberének.

Az alábbi írás részlet egy hamarosan megjelenő könyvből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/01 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4023