KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/március
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László-díja, 1992
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A film második gyermekkora Szupermenek és terminátorok

• Bikácsy Gergely: Örülj, hogy élsz, átkozd, hogy élsz Bertrand Blier parókái
MAGYAR FILM
• Erdély Miklós: Tavaszi kivégzés
• Erdély Miklós: A költséges film
• Báron György: Talált tárgyak megtisztítása Közgáz Vizuális Brigád
• Kardos Sándor: Isten ujja beleért Horus Archívum
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Trauner Sándor bemutatja Eugène Sue városát
• Kassák Lajos: A K. U. T. fiataljai
• Kiss Sándor: Dor
• Györffy Miklós: Berlin fölött az idő Német némafilmek
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Széles fejsze mosolyog Árnyék a havon
• Kovács András Bálint: Taxis típusú találkozások Éjszaka a Földön
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Csapd le, csacsi!
• Sneé Péter: A bárányok hallgatnak
• Turcsányi Sándor: Hullámok hercege
• Koltai Ágnes: Addams family
• Gáti Péter: Tök jó, válnak az őseim!
• Turcsányi Sándor: Börtöncsapda
• Tamás Amaryllis: Talen kardja
ELLENFÉNY
• György Péter: Arcok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hilary és Jackie

Köves Gábor

 

A film a Du Pré nővérek igaz története. A középosztálybeli anyai jóakarat és szülői ambíció Jackie-t a csellóval, Hilary-t a fuvolával házasítja össze már kislány korukban. Miközben a londoni utcákat kötelezően mossa az eső, a lányok sorra nyerik a zenei díjakat. Hol Hilary, hol Jackie, hol pedig mindketten. Aztán véget ér a gyermekkor, és egy reggelen a két angol lány útjai elválnak. A tehetségben nővérét felülmúló Jackie világhódító útra indul, Hilary pedig hazafelé, a londoni ködbe. Életük következő fontos állomása a párválasztás: Hilary a fuvolát hús-vér férjre, családra, vidéki otthonra cseréli, Jackie-t fogva tartja a világhírt hozó, de a társas kapcsolatra alkalmatlan cselló. Jackie a szó szoros értelmében megpróbálja elhagyni az életén uralkodó hangszert, de nem képes rá. Férjét sem tudná hangszere nélkül magához kötni. A Hilary és Jackie nem mentes a Henry JamesJames Ivory filmek mértéktartó maradiságától és az életrajzi filmek képeskönyvszerűségétől. Ami megmenti a „híres emberek–zaklatott életek” jellegű mozik (lásd Vigo) személytelenségétől, az a testvérpárt alakító Rachel Griffiths (Hilary) és Emily Watson (Jackie) játéka. Watson kapta a látványosabb, tragikus szerepet, de a közös jelenetekben Griffiths-re kell figyelni. (Griffiths-t mint mellékszereplőt, Watsont mint főszereplőt jelölték idén Oscarra.) A film utolsó perceiben egy vendégektől hemzsegő nagypolgári villa félreeső, elsötétített szobájába érkezik meg Hilary. Karjaiba zárja, csendes szavakkal csitítgatja haldokló nővérét. Tekintete olyan szeretetről árulkodik, amit semmiféle irigység, rivalizálás, még saját férje egyszeri „kölcsönadása” sem kezdhetett ki. Griffiths tekintetéből kiérezhetjük a testvéri szeretet lényegét, amit szavakkal bajos lenne megfogalmazni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2843